( numen | 2008. 11. 02., v – 13:40 )

Felvetésed azzal járna, hogy a magyar nyelvi korpusz sokkal inkább felbomlana nyelvjárásiakra, és a helyesírás éppen az egységesítő mivoltát veszítené el.

A tulajdonneveknél az idegen alakot megtartó, illetve hagyományőrző írásmód pedig nem véletlen:
- megkönnyíti az adott személy elhelyezését: melyik nemzet, talán melyik kor
- segíti az adott nyelvet nem beszélők dolgát
- bármennyire is szeretnénk, a magyar nyelv írása nem alkalmas minden emberi nyelvekben előforduló fonámasor rögzítésére, ehhez nem kell messzire menni, elég csak a szomszédba: ř,ę,ą... Vagy írjuk pl. Dvořákot Dvo[rzs]áknak, utalva arra, hogy azt a két betűt igazság szerint egyszerre kéne ejteni? Mi a helyzet a nazális hangzókkal? És a tonális nyelvekkel mi a helyzet? Most nem csak a kínaira gondolok, amit eleve szokás átírni (információvesztés elkerülése érdekében a saját írásmódjukkal), hanem a többi ilyen nyelvre is: azzal, hogy átírtad magyar fonetikára, megfosztottad a szavakat saját nyelvükre vonatkozó attribútumaitól.
Esetleg mostantól a magyar helyesírás működjön a kiterjesztett IPA-t követve? Persze valami ASCII-compliant módszerrel átírt változatára gondoltam, mert így nem kell spéci billentyűzet!;)

—-—-—
int getRandomNumber() {
	return 4;//szabályos kockadobással választva.
}		//garantáltan véletlenszerű. xkcd