Pedig hálistennek így van. Nem a bootolás vagy az ls sebessége a dolog lényege.
Hadd mondjak el egy történetet:
Adott 3 gép, mind a 3 VMware, 64 MB RAM, ugyanazon az 1300 MHz-s procin osztoznak, egyforma gépek ugyebár. Feladat: MySQL NDB cluster létrehozása, 1 management 2 data node felállással (a management node volt a SQL node).
Debian (stable): fél nap után a cluster közöte, hogy nem képes felállni, valami kommunikációs hiba van, vagy mi.
Ubuntu (stable): 3 óra után elhasalt az egyik node, körülbelül fél óra után vette észre ezt a management node és körülbelül 10 perc alatt már le is állt az egész cluster.
Gentoo Linux (stable): A cluster körülbelül 5 percen belül állt. Az egyik data node túlterhelés miatt kiesett, az egész cluster azonnal leállt. a data node kipucolása, memóriájának növelése után a cluster a felállást követően 5 perc alatt elrendezte a "hatalmas" mennyiségű adat átvételét.
A dologhoz annyit, hogy a gépek klónok voltak, a virtuális lemezeket cp-vel klónoztam a többi gép alá, a konfigok tökéletesen egyeztek. A data és a management node közt egy különbség volt, a management node rendelkezett egy NAT kártyával, mert egy Drupal volt az SQL felhasználó rendszere.
A fenti jelenségeket sikerült néhány hónappal később friss installal is előidézni.
Ennyit a performanciáról.
Az inkompatibilitást meg arra (is) értettem, hogy ha disztrón kívül teszel fel valamit (stílusosan forrásból), fennáll a lehetősége hogy olyan lib-re dependel amit az aranyos disztrógyártók nem , vagy nem a cucc "kérésének" megfelelően forgattak le.
Erre azt mondom, hogy egy forrás alapú disztró esetében én seperc alatt csinálok mind a programhoz mind a hiányzó libekhez csomagot.
A fordítás alatt nem nyelvi fordítást kell érteni, ahova ember is kell.
Én például így telepítek Gentoo-t:
Amíg a rendszer a bootstrap folyamatot végzi (glibc, binutils, gcc, gettext), addig egyrészt letöltetem a következő lépés forrásállományait (ha azok nem lennének meg), és egy harmadik konzolon elvégzem a rendszer alapszintű felkonfigurálását (gépnév, make.conf, billentyűzet, konzolfont, miegymás).
Ezek után az első konzolon elkezdem a második fázist (stage2), közben elmegyek inni meg beszélek egy pár szót a családdal, mire visszajövök, képes vagyok a konfigurálást folytatni, letöltöm a bonyolultabb telepítésű programok legfrissebb csomgját, az ncurses lefordulása után felkonfigurálom a kernelt a régi konfig alapján, átnézem az újdonságokat a kernelben, finomhangolok. Mire ezzel elkészülök, a második fázis nagyjából be is fejeződik, a kernel forgatásra kész, a harmadik fázis olyan félóra alatt megvan. Az újraboot idején már van konzolos böngészőm, konzolos levelezőm, működik a net. Amíg az X és a gnome fordul, addig híreket olvasok, levelezek, HUP-olok, egyszóval el tudom verni az időmet.
Ha már van Gnome. bejelentkezek, és örülök.
Mindeközben nagyon kevéssé érdekel az, hogy a fordítás alatt pontosan mi zajlik (azzal együtt, hogy természetesen tudom hogy mi zajlik). Néha odanézek, ha el kell simítani valamit, körülbelül 3 paranccsal elsimítom, és megyek vissza az előző feladatomhoz. Van amikor pl. egy másik szerveren hibaelhárítok az install környezet alól. Ez nem Debian/SuSE/akármi, hogy az installálás alatt maximum falat tudsz kaparni, meg láblógatni, meg kávézni, meg halálra unni magad. A telepítő környezet maga is egy produktív rendszer, még a minimal install cd is.
Ha véletlen Live CD-t használok, az még jobb, akkor telepítés közben még akár VoIP-telefonálni is tudok.