azt sikerült már realizálnotok Bástyával, hogy a magánlakésrtéses hasonlat annyiból szar, hogy egy házról, vagy akármiről azért megismered kiírás/körbenézés/egyéb vizuális tájékozódás útján, hogy _magántulajdon_-e, vagy középületbe mégy-e épp be...
A wifinél ezt egész addig, még be nem mentél (sőtt utána se biztos!), nem tudhatod.
Ha te sétálsz egy szántón, honnan tudod, hogy épp valaki magánbirtokán mégy-e keresztül, vagy mezőgazdasági úton mégy?
Hogy megint a friss mecseki bicajozós élményeimből merítsek példát:
dowan kolega tudott egy rövidebb utat, a mezőgasdasági utakon át :-D
A mezőgazdasági utak, meg úgy gondolták, hogy stirliz. Szóval megszüntették őket, és egy idő után elfogyott az út alólunk, már csak gaz és borotvált lábat összekaristoló kamilla volt előttünk... Majd egy kerítés, magánterület felirattal.
Rajta egy bazi nagy rés, ahol minden erőlködés nélkül be lehetett menni, mint egy kapun.
Odamentünk, bementünk, embert lát, kérdez, hol vagyunk, mi az ábra, átmehetünk-e.
Ember mond útirányt, meg engedélyt, hogy átmehetünk, és átmentünk.
Nem kell egyből ekkora arrogáns taplónak lenni szerintem, mint amekkora ügyet ez a manusz a saját gondatlanságából elkövetett hülyeségéből most ügyet csinál.
Szerintem ez a felperesről egy komoly szegénységi bizonyítvány.
[Szerk]
Kiegészíteném az írtakat annyival, hogy a fenti sztori természetesen szintén a Dunántúlon (nyugat! ;-) ) esett meg, szóval, ne a barbár Kelet-m.o.-i tapasztalatokból induljatok ki!
[/Szerk]