"Az emberek pedig ki vannak akadva, hogy hááát bizony, most dolgozni kell."
"A nyugdíjasokat nem bántom, mert a most 70 éves emberek azért újrahúzták az országot a semmiből."
Nos, akkor most lógós volt a régi rendszer vagy sem?
Egyébként meg a társadalmi leszakadásnak semmi köze a hozzáálláshoz, egész egyszerűen arról van szó, hogy:
- ha rendesen fizetem a sápot, ló$zart se kapok érte az államtól és éhenhalok
- ha nem fizetem rendesen a sápot, akkor se kapok semmit érte, csak épp nem halok éhen
Ilyen egyszerű. Biztos vannak mélyebb rétegei is a kérdésnek, csak épp nincs választásom, ezért aztán kissé akadémikus ezeket boncolgatni, bár éppen megnézhetjük az egyén és az állam viszonyának függvényében háromféleképp is:
Egyik megközelítés (ún. "öntudatos kapitalista polgári"):
Az összes járulékfizetgetés tkp. egy szerződés köztem és az állam között (ami egyébként egy tőlem független valami), miszerint én fizetek valamennyit és kapok érte valamilyen szolgáltatást. Nomármost, amikor még rendesen fizettem (==teljesítettem a szerződés rám eső részét), már akkor sem kaptam meg a megállapodott szolgáltatást (==az állam nem teljesítette az ő részét), így a szerződést részemről felmondom, azaz lehetőségeimhez képest igyekszek magamról gondoskodni, a többi meg nem érdekel.
Másik megközelítés (ún. "felelősségteljes állampolgári"):
A járulékfizetgetés az én kötelességem az állam felé, amelynek én is szerves része vagyok, így veszem ki a részem a közös terhek közös viselésében, és az általam generált állami kiadások (orvosi ellátás, nyögdíj, oktatás, stb.) ezen közös terhek részét képezik. Nomármost, amíg rendesen fizettem a sápokat, már tapasztaltam a saját bőrömön, hogy ezen közös terhek mégsem lettek a nagy közös kalapból finanszírozva, azaz az állam közteherviselési ill. elosztó funkciója nem működött. Természetesen ha nem működik valami, mint állampolgár kötelességemnek érzem, hogy erőmhöz mérten igyekezzek ezt (segíteni) kijavítani, csak épp ehhez nem hogy a lehetőséget, vagy akár a diagnózishoz szükséges információt, de még a hiba jelzését vagy akár csak elismerését sem kaptam meg: minden felsőbb tisztségviselő hazudozik összevissza, és mivel pénz csak befelé megy a közösbe, ki onnan nemigen jön, ezért jópáran pazarolnak és/vagy lopnak is. Ezek szerint az államhoz a megbízott vezetők nem lojálisak, azaz az "állam" szóval jelölt közösség nem szolidáris, így szintén alapját és létjogosultságát vesztette, és ennek okán ezen a szinten már nekem sincs mihez felelősségteljesen hozzáállnom, így aztán csak az eggyel lentebbi szinthez, a családhoz kötődhetek, az államot kívülállóként kell kezelnem.
Harmadik megközelítés (ún. "nemzeti honpolgári"):
Az állam nem más, mint a haza és a nemzet szervezésével, ügyeinek intézésével megbízott testület, amely számos egyéb kötelessége között tartozik védeni a haza és a nemzet érdekeit, beleértve az emberek egyéni boldogulásának, lehetőségeinek és jövőképének biztosítását is. Lehet mondani, hogy az emberek keveset tesznek ezért, és így nem lehet mindent biztosítani, viszont azt látom, hogy nemhogy nem mindent, de szinte semmit sem tesz az állam sem a nemzetért, sem a hazáért, sem a népért, dolgozzon bármennyit is az ember, így csak az az egy eset lehetséges, hogy az irányítók nem ezen elvek, értékek szerint kezelik az országot, azaz nemzetárulók, akiket nemhogy tovább kéne tömni pénzzel, hanem lámpavasra kéne húzni.
Summa summarum: Az egész úgy nem működik, ahogy van, hivatkozni így tehát nincs mire, azaz még egy vita alapjai sem állnak rendelkezésre.