Ha korrupció volt a háttérben ugyanúgy elítélendő.
A korrupció valamiféle varázsszó az ellenzéki narratívában. Valójában a korrupció sokkal kisebb veszélyt hozott az elmúlt évtizedekben az országra, mint az a felfogás, amely szerint mindegy, hogy idehaza a vagyon magyar vagy külföldi kézben koncentrálódik. Ez a gondolatmenet még az ún. spontán privatizáció idejében kezdődött, aztán "az állam rossz tulajdonos" szlogennel kiegészülve folytatódott és az ország teljes kirablásához vezetett. Kishíján megszűnt de mindenesetre esélytelenné lett a magyar tulajdon az országban. A koronát a csődbe vitt, kirabolt országban a Világbanki hitel tette fel Gyurcsika idejében, amely véglegesítette volna az alárendelt szerepet. Aztán jött a "fülkeforradalom", búcsút intettünk a Világbanknak, elkezdtünk 100% közeli lehívásokat produkálni az EU pénzek tekintetében (korábban ez lehetetlennek volt nyilvánítva) és onnantól a korrupció vált az egyik fő ellenzéki mantrává. A korrupció a modern ellenzéki narratívában azt jelenti, amikor nem "mi" gyarapodunk, hanem más. Tömören ennyi, kivételek vannak, azokat általában a bűnüldözés kézre keríti, semmivel sem csökkentve a korrupciót átfogalmazó szándék folyamatos mantráját. Mindeközben létrejöttek a korábban említett magyar multik, az állammal kötött üzleteken, amelyeket korábban külföldi hatalom hasznosított, megizmosodott egy magyar vállalkozói réteg és legalább fogalmilag létrejött a magyar "beautiful people", amire most gumicsizmás budapesti értelmiségünk - kétségtelenül megalapozottan - csorgó nyállal, irigykedve tekint. Ezt a szerepet a rendszerváltáskor maguknak képzelték. Arról, hogy más vigye el az orruk elől, szó nem volt. Csak nem volt meg a tehetség hozzá, hogy a fenevinné. Kojjupszijó, kojjupsziijó.