Nagyjából ez így rendben is van, de a fenti rend szerintem nem azért létezhet, mert a felek nem tekintenek ellenségként egymásra. Persze, a munkavállaló és a munkáltató nem ellenség, hanem egymás fontos szövetségesei. De ez az egymásrautaltság nem azonos súlyú felek között köttetik. A munkáltató pozíciója látszólag erősebb, mert a feltételeket ő szabja és a munkavállaló vagy elfogadja ezeket vagy nem, és továbbáll (kivételes eset, amikor a munkavégzés feltételeit a munkavállaló befolyásolhatja). Ugyanakkor ha a munkavállaló huncut, akkor tönkreteheti a munkáltatóját, mert a törvény a gyengébb felet, a munkavállalót támogatja szinte mindenben. Egy jól működő vállalatnál pl. nagyon nehéz egy valamilyen szempontból oda nem illő munkavállaló munkaviszonyát szabályosan megszüntetni. Egy munkahelyen a két fél igyekszik akkor is a saját pozícióját erősíteni, ha a másik fél éppenséggel nem az ellensége. A munkáltató ezért normálisan a vállalkozás érdekében teljes ellenőrzés alatt tartja a munkavállalót, de ezt nem veri nagy dobra és ha az ilyesmi ki is derül néha, vita esetén még bizonyítani se egyszerű. Ha a munkáltató ezt jól csinálja, akkor nagy a béke, bizalom és egyetértés a felek között. Ha a kontroll gyenge, akkor előbb utóbb üzletvesztés és háborúság következik.
A kártérítési pertől meg nem kell tartanod, mert eszede nem jut kárt okozni és ha mégis eszedbe jutna, a munkavállaló által okozott kárt sem egyszerű bizonyítani és ha ez sikerül is, bonyolult és korlátozott a behajtás lehetősége.