Az interface definiálással pont az a probléma, hogy az egyik program ilyen interface-t csinál, a másik olyat, máris elérkeztünk egy olyan helyzethez, hogy lesz húszféle interface, mindegyik más, aztán az egyik program az egyikkel tud dolgozni, a másik a másikkal (majdnem). A pipe előnye pont az, hogy nincs struktúra definiálva, szabadon össze tudod válogatni, hogy mik dolgozzanak egymás után.
A desktop környezetben sem feltétlenül egy felhasználó van. De ha egy is van, a két jogosultság (felhasználó vs. rendszergazda) mindenképpen szükséges. De 'tartományok' helyett - bármi is legyen az - készíthetsz különféle usereket az egyes felhasználási esetek számára, a sudo ezt is megoldja kellően jól felparaméterezve.