Ha semmilyen formában nem felügyeli a tulajdonát, az garancia arra, hogy szétlopja valaki a céget.
Tévedés. A céget nem akkor nem lopják szét, ha a tulajdonos áll a kapuban, hanem akkor, ha portás van, aki megkérdezi, hova viszi a dolgozó a hóna alatt az esztergagépet. A vállalatvezetés is persze érdekelt a dologban, mert vezetői funkciók vannak arra, hogy a dolgozónak ne sikerüljön hazavinnie a kanalat a kantinból. A tulajdonosoknak általában nincsen döntési kötelezettsége. A vállalkozások messze túlnyomó többségében a tulajdonosnak fingja sincsen arról, hogy milyen döntéseket kell hoznia a vállalatát vezetőknek. Semmi köze hozzá. Kivételek vannak, ennek feltétele, hogy a tulajdonos egyáltalán azonosítható legyen. Ne keverjük a kis és középvállalkozásokat ide, ahol a tulajdonosnak ésszerű személyes közreműködése kell legyen a vállalata működésében. Ezek számosak, fontosak is, de a vagyon az nem hozzájuk koncentrálódik, hanem a nagyokhoz. A részvénytársaságok esetében a tulajdonosi (szavazati) jogok sok részvényes között oszlanak meg. Nem arról van szó, hogy a vezetés nem irányít, hanem arról, hogy a tulajdonos a vezetést szakemberekre, technokratákra bízza. A részvényesek általában komoly előterjesztéseket szavaznak meg anélkül, hogy elolvasnák a határozatokat, ha a kaja és a pia elég és jó minőségű a közgyűlésen. És büszkén vagdossák a szelvényeiket. Ez a dolguk ui.