Ezek ilyenek, szeretnek x idő után, mindenféle előjel nélkül megdögleni, még akkor is, ha kímélve volt, nem volt sokat használva. Fogyóeszköz. Én az SD/pendrive helyett az SSD-ket preferálom egy ideje, ha még csak SATA2-őn is megy, meg USB 3.0-s sebességre korlátozva, 300-500 MB/sec-kel, akkor is töredéke idő, míg kiírod rá dd-vel a lemezképet, meg bebootol, telepítési idő is nagyon röpke bármilyen OS esetén, ha SSD-ről SSD-re települ, tényleg ilyen 1-2 perces nagyságrend.
Egyedül akkor nem erőltetem az SSD-t, ha minimal netinstall-os a cucc, és úgyse a drive sebessége határozza meg a telepítési időt, hanem a net sávszélessége, hiszen ilyenkor minden csomagot a tárolókból húz le, akkor egy lassabb pendrive is elég, akár egy USB2-es, régi, 2 gigás szutyok is.
Érdemes szétnézni ismerősöknél, rokonoknál is, lehet nekik is van a fiókban ilyen elfekvő régi drive, pendrive, SD kártya, ezeket az emberek általában behalmozzák, nem használják, és úgyis csak kidobják.
Amit én még tanácsolok, hogy ha akármilyen BSD-t telepítesz, mikor ahhoz a telepítési részhez érsz, ahol particionál, meg slice-okat kell választani, hogy ott kézzel csináld, mert egyébként őskorból fennmaradt tradíció alapján szétaprózza mappánként a partíciókat, jobb inkább modern séma szerint mindent egyben particionálni, elég, ha csak a /home van külön, esetleg /boot vagy szervernél a /var, ha a log túlhízik, ne fogyjon el a hely.