Ugye nem véletlen az, hogy a professzor úr neve lelkes budapesti értelmiségünkben ahhoz hasonló érzetet kelt, mint akasztott ember házában a kötél emlegetése. Látjuk és tapasztaljuk, hogy a jog a liberális demokráciában a politikai akarat eszköze. Persze ez csak addig tartozik a szabad demokrata tudat számára elfogadható jelenségnek, ameddig a politikai erő, amely jogot teremt, a mi kutyánk kölykeinek birtokában van.
Különben, mint azt a professzor úr cikkéből is látni, fasizmusról van szó. Mindenki láthassa, ugyi.