Részemről azért utálom az állandó változást, mert olyan dolgokat kell újra megtanulni, amit már tudok, ami ezáltal semmi többletet nem ad az életemhez. Ha megtanulok valami újat a szakmában, az rendben van, azzal több lettem. Ha viszont olyan dolgot tanulok meg, ami ugyanazt nyújtja, csak másképp, mint eddig, illetve a régi metódust eltörték, akkor a semmiért tanulok, azért, ami a változtatás nélkül ment volna tovább, én meg rutinból használom.
A legjobb, amikor GUI-t innoválnak, és az a hatalmas innováció, hogy az OK gomb felcserélődött a Cancel-lel, vagy nem alul középen van, hanem jobbra lent, majd két év múlva Done lesz belőle, és balra fent. Kezdheted elölről megszokni a semmit, kizökkent a munkából, mire kibogarászod, hol van a gomb, amire kattintanál, már elfelejted, mit akarsz csinálni, rontja a hatékonyságot, növeli a hibázást, terheli az agyat, elfáraszt.
Olyan, mintha az autódban kétévente permutálgatnák a pedálokat, néha kormányváltó lenne, mint a Trabantban, és így tovább. Ennek semmi értelme, csak valakinek kellett, hogy megsimogassák a buksiját, elmondják neki, milyen jó munkaerő a multinál, így aztán innovált egy nagy semmit.