Tegnap épp a Glucose Revolution c. könyvet olvastam (magyarul Glükóz Forradalomként fut), és hirtelen szembe találtam magamat a következő mondattal:
...even though we're fuelling up by eating, we suffer from lassitude; it's hard to get up in the morning and we have no energy throughout the day. We're tired.
A fáradtság, kimerültség kontextusa miatt megakadt a szemem a "lassitude" szón, azon tűnődve, hogy lehet-e valami köze a magyar "lassú" szóhoz.
Szóval rögtön utána is néztem.
---
lassitude: Borrowed from (...) Latin (...) lassus
lassus: From Proto-Indo-European *lh₁d-to-s, verbal adjective from the root *leh₁d- (“to be tired”) + *-tós. Compare Proto-Germanic *lataz (“slow, lazy”).
A PIE *leh₁d- fiktív gyök "fáradtságot" jelent, de ott van az érdekes, ugyanarról a fiktív tőről származó Proto-Germanic szó *lataz, ami "lassút" jelent.
Szóval jó nyomon járunk!
---
Na, de mi a helyzet a magyar "lassú" szó eredetével?
Ahogy azt már megszokhattuk, a nyelvészek erre is rájöttek!
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő ismeretlen eredetű.
Mondjuk ezt az ÚESz írja, az Új Etimológiai Szótár.
De mi a helyzet a régivel?
Bizonytalan eredetű szó. Valószínű lass- alapszava lehet ugor kori örökség: vogul lásel, osztják lasinen (‘lassan’). Az egyeztetés különféle hangtörténeti nehézségek miatt nem tekinthető megalapozottnak.
---
Persze a nyelvészek biztos tudják, hogy a "Valószínű lass- ... szótő ismeretlen eredetű", de azért mégiscsak érdekes az "ismeretlen eredetű" magyar "lass-" és a Latin "lassus" közötti hasonlóság.
Tudom, tudom...
Biztos csak véletlen!