"Szerintem továbbra is két külön kérdés. ... Az anya megkérdezi "éhes vagy?"... "és mit ennél?"."
Onnan indulunk, hogy anya nem tudja mit főzzön. Ha tudná akkor már rogyogna az ebéd a konyhában (el lenne döntve kérdés nélkül az óraátállítás), nem pedig a gyerekeket kérdezgetné mi legyen az ebéd.
Itt meg nem azt kérdezte meg "és mit ennél?", hanem "mákostésztát főzzek?" erre meg egy "nem" lett a válasz. Miközben a becsukja a gyerekszoba ajtaját ugyan úgy fogalma sincs mit főzzön, mit amikor benyitott és feltette a kérdését.
Egyáltalán nem mindegy, hogy a mákos, diós és túrós tészta egy kérdés, hogy melyik legyen vagy két kérdés, hogy ha nem a szokásos mákos, akkor diós vagy túrós legyen, ha csak egyszer kérdezhetsz. Ha nem mákos akkor továbbra sem tud dönteni a kérdező, mert épp azért tette fel a kérdést, mert nem tud magától dönteni, hogy diós vagy túrós.
Most meg a nem döntés miatt, marad az eddig megszokott mákos, mert ebédnek lennie kell, akkor is, ha anya nem tud választani az új menük közül.
A nem döntés is döntés, mert akkor marad ami eddig.