Szerintem nem is veled van a baj. Hasonlo allasponton vagyok en is mint te. Nekem meg kisebbek a gyerekeim, de mar keszulok a csatara :D
Azok az emberek nem a barátai.
Igen, valoszinuleg nem azok vagy meg nem a baratai.
A kerdes az, hogy ebben a mai kornyezetben vajon tud-e baratokat szerezni, ha allandoan kimarad a pixisbol?
A baratsag mint kotelek eleg laza meg ilyenkor. Aki kimarad a kommunikaciobol erezheti magat ugy, hogy ki van rekesztve es ez szorongashoz vezet.
Az a baj, hogy ma az okostelefon nem csak egy eszkoz, hanem egy „belepojegy” a kortars kapcsolatokba. Ketelu fegyver ez.
En onnan indultam, hogy ugye nagyon sok tanulmany szerint: "minél fiatalabb korban kap egy gyerek okostelefont, annál nagyobb arányban tapasztal fiatal felnőttként mentális problémákat"
Ezek a tanulmanyok nem adnak eleg jo kepet, mert k.b. smartphone igen/nem szintuek. Altalaban egy problema ennel arnyaltabb. Rengeteget olvastam a temarol, leirom, hogy eddig mire jutottam:
Valojaban a szulokkel van a baj. Ha a szulo arra hasznalja az akarmilyen eszkozt, hogy egy idore (lehetoleg minnel tovabb) megszunjon a kapcsolata a gyermekevel, betomje a gyerek szajat (digitalis cumi), akkor az visszafordithatatlan problemakhoz vezet.
A szulok dontik el, hogy a tarsadalmi nyomasbol mennyit engednek be, hogy a technologia milyen szerepet kap a csalad eleteben. Az a feladatunk, hogy tudatos utmutatast es peldat mutassunk. A gyerek mindig alkalmazkodni fog.
Arra jutottam, hogy a legjobb megoldas egy fokozatos hozzaallas, amely figyelembe veszi a tarsadalmi elvarasokat, de nem hagyja, hogy a gyerek digitalis fuggosegbe sullyedjen.