Igen, igazad van. Bár nem úgy, ahogy gondolod. A gond az, hogy nem minden find implementáció támogatja az exec paramétert, illetve a chmod-nak sem minden opciója kezeli a mappákat különbözően. Így sok megoldási mód van. Nem hinném azt viszont, hogy gyorsabb lenne sebességre az egyik megoldás, mint a másik. Talán 1 millió fájlnál lehet kimutatsz egy pár másodpercnyi különbséget.
Plusz amire rá akartam világítani, hogy sokszor már elve a chmod-ot se kéne használni. Bosszant a mai napig, hogy én is találkozok ilyen gányolt ACL-ekkel. Pár napja pl. a reddit unixporn-on az egyik screenshot alatt valaki elkérte a szerző háttérképét, az meg is adta valaki másnak a git tárolóját, ahonnan klónoztam, erre a fájlok fele futtatható joggal beállítva jött, gondolom a jóember egy NTFS-3G-vel fuse-mount-olt NTFS kötetről vette, vagy chmod 777-re járt rá a keze. Érted, csomó .jpg kép, futtatható joggal, azt hittem, hogy székkel hátraesek, az ilyet szívlapáttal verném agyon.
Másik kedvencem, hogy bontom a DOS-os arj archívumból a midi fájlokat, szépen ki is bontja, erre nyitnám meg MuseScore kottaszerkesztővel, erre nem listázza őket. Nézem mi a pék, de hát ott vannak, akkor látom, hogy mind nagybetűs, a szoftver meg normiknak készült, és a .MID fájlokat nem látja, csak a .mid végződésűeket szűri ki bedrótozottan a GUI filepicker-ben. Ekkora baromságot.
Épp ezért ilyen esetekre vannak bekészítve ilyen irányú szkriptjeim, amik javítják rekurzívan adott mappába (megerősítést kér mappanév-hez, hogy nehogy véletlenül olyan mappára legyen futtatva glob, regexp alapján, amire nem kéne) a nagybetűsítést, elcseszett fájlnévkódolást, elqrt ACL-eket. Volt már rá annyiszor szükség, hogy érdemes volt ezeket megírni, nem csak 1-1-szer kellett. Sajnos. Ideális világban ilyennel nem kéne szórakozni.