( Raynes | 2025. 01. 26., v – 18:25 )

Régen nekem is voltak becsípődéseim, kedvenceim, amire esküdtem, hogy non plus ultra, legjobbabb, örökké fogom használni, ahogy írtam, régen a Total Commanderrel, foobar2000-rel, meg egy pár alkalmazással voltam én is így. Aztán nem így lett, az évtizedek szépen bebizonyítják evolúcióval, hogy mi működőképes, mi nem, mi avul el nagyon gyorsan, mi az, amit nagyon gyorsan el tudnak avultatni.

Általában látom, hogy a nagyon GUI-s, nagyon felhasználóbarát grafikus megoldások azok, amik először avulnak el, nem csak PC-n, de minden platformon, ahogy avul a platform, a kijelzőtechnológia, a grafikus csatoló és az általa használt szabvány, meg a szükséges grafikus toolkit, úgy fénysebességgel mennek ezek a cuccok a levesbe, túl sok a dependenciájuk, túl sok ponton törhetnek el. Ezt még korai mikroszámítógépeken is lehet nyomon követni, minél speciálisabb, sok színben játszó, sok csatornán zenélő csodachip volt bennük, meg mindenféle időzítéses hack a szoftverek részéről, például Amiga, C64, X68k, klasszik MacOS, stb. annál rosszabbul öregedtek, annál nagyobb kínlódás ma már működőképesen tartani, mai modern követelményeknek átalakítani. Ezzel szemben azok a gépek, amik régen okosan csinálták, szabvány TTL logikára, vagy ROM logikára építettek, és szabvány soros kommunikáció, netán ASCII-t használtak (esetleg Baudot belefér még), azok a mai napig tudnak csatlakozni akármilyen terminálhoz, modern géphez, implementálható hozzájuk egy csomó modern terminálos tool vagy hardveres kiegészítő (mindenféle eszközhöz, csatolóhoz, kommunikációhoz, extra memóriához 3rd party bővítőkártyák, adapterek, stb), meg könnyebben is javíthatók, emulálhatók, stb.. Életképesebbek maradtak. Néha a kevesebb több, a stratégia meg fontosabb, mint a nyers specifikációk, meg hogy mi a látványosan cool átlag felhasználói szemmel.

Ezért lett sikeres és hosszú életű a PC platform is. A maga korában úgy tervezték, hogy sztenderd, mindenhol tömeges kapható chipek-ből legyen felépítve, csak alaplapot kellett gyártani alá, meg egy proprietary BIOS-t megírni. Ezt meg mindenki marha könnyen másolta, alaplapot is, meg disassembly-vel majd annak mentén clean room újraimplementációval lekoppintották a BIOS-t, és uralkodó, sztenderd platform lett. A másik, hogy ügyeltek mindig is valamilyen szinten a visszafelé kompatibilitásra.

Ezt egyébként filmeken, játékokon is látom, minél jobban a látványvilágra, high tech-ségre gyúrtak, annál rosszabbul öregedtek, míg azok a filmek, játékok, amik inkább a fantáziára, témára mentek rá, azok jobban.