Nem értem, hogy mi a bajod. Nem tetszik, amit írok, azért nem a stílusom kéne támgadni. A legoptimálisabban szó egyáltalán nem magyartalan. Idegenebb szó, de nem magyartalan, nem hunglishizmus, stb..
A natív megoldásokat minden rendszeren előnyben kell részesíteni. Pl. Windows alatt sem WSL-ben futtatnám a dolgokat, meg nem DosBox-ban, hanem natív alkalmazással (megint más, hogy szerencsémre Windows alatt is van natívan Vifm, neovim, fzf). Sőt, én még BSD-k alatt is tartani szoktam, hogy nem használok lehetőleg linuxos vagy GNU-s toolokat, csak nagyon szükség esetén, minimumon tartva, nem nyomom a Bash-t, GNU only megoldásokat, nem használok konténert, stb., hanem a BSD rendszeren beépített ksh, BSD core utilst, stb. segítségével oldok meg mindent. Linux alatt is minimumra szorítom a Wine-t, DosBox-ot, stb..
A sorvégeknél az a baj, hogy nincs egységesítve. Minden platform más használt történetileg. Mára már csak két tábor maradt, mindkettőnek erős állása van. Az egyik a DOS/Windows módszer, a sorvégeken nem csak újsor karakterkód van, de egy kocsivissza (sor elejére ugró) is, ez régi teletype-ok meg írógépek működési elvét utánozza. A másik, a unix/unixlike rendszerek megoldása, ahol csak újsorkarakter van. Az előbbi gyakorlati, kvázi szabvány az elterjedése miatt, a másik viszont elméleti szabvány, mert arra meg többféle OS épül, ma már a Windowson kívül minden unixlike rendszer, ami életben maradt. Modern text editorok ezt szépen lekezelik, tudnak konvertálni, sorvégtípusok és karakterkódolások között is. Az egy megint más kérdés, hogy ma már szerintem felelőtlenség bármi mást használni, mint BOM nélküli UTF-8-at, unixos sorvégek. Hiába is használnak a legtöbben Windowst, a megírt anyag előbb-utóbb átkerül egy olyan gépre, ami viszont nem windowsos sorvégekkel, meg nem ősi karakterkódolással működik, és ott gondot fog okozni. Nem csak a linuxosoknak, de ha szerverre kerül fel, azon is unixlike rendszer fog futni, vagy azon fog keresztül menni, feldolgozódni.
Van még egy harmadik rendszer, a Mac-féle, ahol a sorvégeken csak kocsivissza van, újsor karakter nincs, de ez a legritkábban használt. Ez végképp logikátlan, mert a kocsivissza karakter nem erre lenne való, hanem hogy a sor elejére tekerjél, mert pl. egy sorba akarsz szöveget frissíteni egy szkriptben való képernyőre íráskor. Ezt használják is programok, pl. csomagkezelők, amikor mutatják a folyamatjelző csíkot, és rendszeren frissítik, azok is egy sorban tartják a kurzort, és visszapozicionálnak, vagy mikor fejlécet frissítenek az TUI felületen, de találkoztam vele ASCII karácsonyfát megjelenítő szkriptnél is.
Ezeket egységesíteni kéne, de a fejlesztő cégek nem lennének már hajlandóak, ragaszkodva a tradíciókhoz. Csak tudnám minek, mert a modern usert úgyse érdeklik a tradíciók, meg nem nézik a sorvégeket úgyse. Újsorkaraktert kéne egységesen használni, mert az a legrégebb óta szabványosított, nyílt Unix/POSIX szabvány, illetve a legtömörebb megoldás, megspórol soronként egy karaktert, ami egy több millió soros dokumentumnál azért már eleve spórolás.
A legtöbb ilyen tradíciónak nincs is már értelme. Pl. a Windowsnak ez az elmaradott A:, C:, D:, stb. meghajtózása ma már csak kényelmetlenség a usernek, meg problémaforrás, ha elmászik a meghajtójel, egyes programok nem találják a megosztásokat (hálózati, torrent, külső meghajtó, stb.). Nem ad ma már hozzá semmit, ma már senki nem floppy-zik, általában kevés meghajtót használ. A Windows ráadásul tudja az NT-k óta azt, hogy mappába csatol fel meghajtót, nem betűjelre. De reflexből, meg alapbeállítás miatt még ma is megy ez a C:, D: meghajtózás, de minek. Ezeknek régen volt értelme, mikor mindenféle floppymeghajtó között kellett váltani a usereknek, meg a merevlemezt is partíciókra kellett osztani, mert egy partíció nem lehetett nagyobb, mint 16, illetve 32 mega, stb.. Ma már ilyen korlát nincs, 1-2 terás SSD simán mehet egybe, ha particionálva is van, ami nem rossz ötlet (pl. adatok és OS elválasztása, ami megkönnyíti az újratelepítést), de megoldható lenne mappába felcsatolással is.