Nem gondolom, hogy a járókelők kaszabolásának igénye ekvivalens lenne azzal, hogy belemegyek-e egy számomra megalázó vizsgálatba, amelyben ki vagyok szolgáltatva, ami fájdalmas, aminek az előkészítése is szenvedést okoz, s arra jövök rá, hogy én nem is létezem, mert saját magamról már nem is dönthetek. És mondd, öngyilkos vajon lehetek-e? Vagy hogy is van ez? Vagy csak akkor, ha nem szeretném ezeket a megaláztatásokat?
De én másképp csinálnám: aki nem jár szűrővizsgálatokra, az 2x biztosítási pénzt fizet. Ha drágább a kezelése, legalább járuljon a kasszához.
Szépen le is vezetted, hogy az ember van a gazdaságért, a pénz az Isten, mert a pénz fontosabb az egyén méltóságánál. Jó látni, hogy ti, orvosok hogyan álltok ehhez a kérdéshez.
Kérdezek még valamit. A szűrővizsgálattól meggyógyul az, akinek daganatos betegsége van? Vagy a kegyetlen terápia is kötelező lesz? Mi van akkor, ha valaki azt gondolja, nem szeretne tudni arról, ha beteg? Aljas módon akkor is megmondjátok neki a diagnózist, ha nem szeretne erről tudni? Ha nem szeretne erről tudni, minek gyötritek a vizsgálattal?