András Rácz
https://www.facebook.com/andras.racz.526/posts/pfbid0JFc4b6JxX4dCyaXAn6…
Tíz pont a Trump-adminisztráció és Ukrajna katonai támogatásának kérdéséről (kicsit hosszú)
--------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az amerikai elnökválasztás után az ukrajnai háború szempontjából a fő kérdés, hogy az USA vajon folytatja-e Ukrajna katonai támogatását, és ha igen, akkor milyen szinten és milyen feltételekkel. Azt gondolom, hogy pánikra jelen állás szerint nincs ok, elsősorban az USA saját, hosszú távú stratégiai és üzleti érdekei miatt.
.
1. Nem érdemes túl komolyan venni azokat a dolgokat, amiket Trump a kampányban mondott. A kampány az kampány, Trump pedig Trump
a)Kicsit komolyabba fordítva: a kampány során Trumpnak definíció szerint nem lehettek túl részletes információi az Egyesült Államok valós stratégiai helyzetének részleteiről, egyszerűen azért, mert nem volt hozzáférése a vonatkozó nemzetbiztonsági információkhoz.
Viszont a megválasztott elnököt a választás után igen rövid időn belül elkezdik felkészíteni stratégiai/védelmi/külpolitikai/nemzetbiztonsági kérdésekből is, hogy a beiktatása után azonnal maximális hatékonysággal tudja ellátni a feladatát.
.
Trump tehát ezekben a hetekben kezd majd el "belelátni" azokban a dossziékba, kapja meg azokat a felkészítéseket, amik alapján már majd megalapozott dolgokat tud mondani a várható külpolitikájáról. Addig viszont nem tud ilyesmit (lásd a "24 óra alatt békét teremtek Ukrajnában" nyilatkozatot a kampány során...)
b) Trump és a Trump-csapat az nem ugyanaz. Egyelőre még nem tudjuk, kik lesznek a kül- , biztonság- és védelempolitika területén a legfontosabb szereplők, kiket nevez ki az elnök. Amint ezek a neveket meglesznek, meg a helyetteseik, stábtagjaik, stb. akkor többet tudunk majd.
.
.
2. Az USA stratégiai érdekei nem változnak attól, hogy másvalaki lesz az elnök.
Az ukrajnai háború pedig messze nem csak Ukrajnáról szól, hanem úgynevezett világrend-konfliktus (copyright magyarul Tálas Péter).
.
Egy orosz győzelem a Nyugat - és döntően az Egyesült Államok - által létrehozott és működtetett, szabály-alapú nemzetközi rendszer végét jelentené.
Ha Oroszország meg tudja nyerni ezt a háborút, alá tudja vetni Ukrajnát a saját akaratának, attól kezdve de facto normává válna a nemzetközi közösségben, hogy igenis lehet fegyveres erővel más országoktól területet elszakítani, el lehet foglalni más országokat, stb.
Attól kezdve felbátorodna Kína, felbátorodna Észak-Korea, Venezuela és még ki tudja, hány másik, területi ambíciókkal rendelkező ország, hiszen azt látnák, hogy az ilyesmit meg lehet próbálni és meg is lehet úszni.
Márpedig Kína az Egyesült Államok legfontosabb, globális riválisa, és ez adminisztrációkon átívelő érdek.
.
Ezen logika mentén pedig elemi érdek, hogy az Oroszországi Föderáció ne tudjon győzelmet aratni Ukrajnában és ne tudja a szabályokra alapuló nemzetközi világrendet romba dönteni. Ha ennek az az ára, hogy az oroszokat le kell kötni Ukrajnában, hogy egyre több pénzt-emberéletet-haditechnikát égessenek el a donbaszi romok között, akkor az amerikai stratégiai érdek az, hogy ezt kell csinálni - ugyanennek a gyakorlati olvasata az, hogy tovább kell támogatni Ukrajna igazságos, az ENSZ Alapokmánnyal összhangban lévő önvédelmi háborúját.
.
.
3.Szintén stratégiai érdek az oroszok katonai erejének csökkentése. Oroszország jelenleg az egyetlen olyan ország, ami a nukleáris arzenálja révén képes valóban egzisztenciális, az Egyesült Államokat létében fenyegető kihívást jelenteni.
Ne felejtsük el, hogy bár az orosz hagyományos haderő kivérzik Ukrajnában, de a nukleáris arzenál ettől még nemcsak, hogy intakt maradt (leszámítva néhány hordozóeszköz - hadászati bombázó, Kalibr-hordozó hajóegység, egy tengeralattjáró - elvesztését), de még modernizálták is.
Tehát igen, Moszkva valóban képes ezekkel a fegyverekkel a létében fenyegetni az USA-t. Persze, nyilván csak a saját pusztulása árán, de ettől még a fenyegetés valós.
.
Az USA hatályos, 2022-es nemzeti biztonsági stratégiája úgy fogalmaz, hogy "Russia now poses an immediate and persistent threat to international peace and stability." - azaz "Oroszország akut és tartósan fennálló fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra."
Ez a fenyegetés nem fog változni attól, hogy Washingtonban másvalaki az elnök. Ez csak attól változna, ha Oroszországban változna a vezetés - márpedig az egyelőre marad.
.
Az pedig igen valószínűtlen, hogy egy ennyire komoly fenyegetést jelentő országot Washington stratégiai előnyhöz akarna juttatni azzal, hogy lényegében odadobja nekik Ukrajnát (Tegyük hozzá, hogy ettől még Ukrajna nem hagyná abba a harcot és Európa sem mindenben követné az amerikai döntést, szóval ez azért bonyolultabb... de az érvelés követhetősége érdekében kicsit most egyszerűsítek.)
.
.
4. Egyáltalán nem biztos, hogy Trump meg tudna egyezni Putyinnal bármiről Ukrajna kapcsán. Megegyezni azzal lehet, aki hajlandó rá. Márpedig a jelenlegi orosz vezetés minden rendelkezésre álló információ szerint elutasítja, hogy az ukrajnai háborút kompromisszummal zárják le.
A Kreml ugyanis teljesen komolyan úgy gondolja, hogy az idő nekik dolgozik. Azt gondolják, hogy ők tovább bírják pénzzel, emberrel és kitartással, mint a gyenge és megosztott Nyugat - márpedig, ha a Nyugat kihátrál Ukrajna mögül, akkor Ukrajna veszít.
.
Szóval bőven benne van a pakliban, hogy a Trump-adminisztráció megpróbál rendezési tárgyalásokat kezdeni és tető alá hozni valamiféle dealt - csak éppen az oroszok ezt végül vagy nem fogadják el, vagy nem tartják be, vagy mindkettő.
Orosz oldalról teljesen létező és ismert stratégiai, hogy nem a megegyezés szándékával ülnek le a tárgyalóasztalhoz, hanem azért, hogy önmagában a tárgyalások tényével is gyengítsék az ellenséget, ebben a konkrét esetben tehát a Nyugat támogatását Ukrajna mögött. Putyin tényleg nem akar megegyezni, mert nem érzi, hogy szüksége lenne rá. (Arról nem beszélve, hogy Ukrajnát is csak rákényszeríteni lehetne egy, a feje felett megkötött megállapodás elfogadására, de szelíden rábeszélni nemigen.)
.
Ha tényleg ez a forgatókönyv valósul meg, akkor bele fog telni néhány hétbe-hónapba, amíg a Trump-adminisztráció rájön, hogy az oroszokkal valójában nem lehet megegyezni... és attól kezdve viszont az a logika dominál majd, hogy Trump nagyon nem szeret gyengének látszani. Ne felejtsük el, a 2016-2020 közötti Trump-adminsztráció de facto jóval keményebb volt az oroszokkal, mint előtte az Obama-elnökség.
.
.
5.. Ne becsüljük alá azt sem, hogy teljes amerikai kül- , biztonság- és védelempolitikai elit úgy van szocializálva, hogy prioritásnak tartja a transzatlanti térség biztonságának fenntartását és elősegítését. Az ebbe bőven belefér, hogy az USA elvárja az európai szövetségesektől, hogy költsenek többet a saját védelmükre - de az már csak nagyon nehezen, hogy Washington egy az egyben magára hagyja Európát, hogy kezdjen az ukrajnai háborúval bármit, amit akar.
.
Fun fact: Trump akkor sem tudna egyedül kilépni a NATO-ból, ha akarna. 2023 decemberében a Kongresszus elfogadott egy olyan törvénymódosítást, ami megtiltja, hogy az elnök (bármelyik, de azért érezhető volt, hogy ezt Trumpra készülve foglalták törvénybe) kongresszusi jóváhagyás nélkül kilépjen a NATO-ból. Ráadásul ebben a konkrét esetben nem 51, hanem 60 szenátor jóváhagyása kellene a döntéshez a Szenátusban, ami teljesen kizárt, mert nemcsak az összes demokrata szavazna ellene, de jó néhány republikánus is. (Az nyilván elméletileg lehetne kérdés, hogy mi van akkor, ha Trump mégis bejelenti, valaki a Kongresszusból aztán vállalja, hogy ennek kapcsán perre megy, és amíg dönt a bíróság, addig mi történik.... de ez egy igen alacsony valószínűségű scenario.)
.
Szóval ezen jelen állás szerint nem érdemes túlságosan aggódni, az USA maradni fog a NATO-ban. Ebbe pedig az is beletartozik, hogy a NATO által Ukrajnának tett vállalások mögül nem fog nagyhirtelen, radikálisan kihátrálni - éppen a fent részletezett stratégiai érdekek miatt.
.
.
6. Az amerikai védelmi ipar érdekei is elég fontosak. Érdemes észrevenni, hogy a nagyléptékű háború kitörése óta óriási, több tízmilliárd dolláros befektetések történtek, illetve történnek az amerikai védelmi iparba annak érdekében, hogy ki lehessen elégíteni a megnövekedett igényeket (ideértve mind az Ukrajnának szállított, saját készletek visszatöltését, mind az új rendszerek gyártását.)
Ráadásul azok a gyárak, amelyek a legtöbbet profitálnak ezekből a megrendelésekből, szinte kivétel nélkül a republikánusokra szavazó államokban vannak. Nagyon furcsa lenne, ha Trump a saját szavazóinak új munkahelyet, megrendeléseket, megélhetést adó nagyvállalatok érdekei ellen dolgozna a szállítások hirtelen leállításával.
Csatolok két térképet, hogy látszódjon, mennyire szoros az átfedés.
.
.
7. Ukrajna katonai támogatásának fenntartása messze nem csak a mostani háborúról szól. Arról is szól, hogy ki és mivel fogja felfegyverezni a háború UTÁNI ukrán haderőt. A jelenlegi tervek szerint Ukrajna a háború után egy körülbelül 400-450.000 fős állandó haderő működtetésével számol, amihez szükség esetén gyorsan lehet mozgósítani egymillió tartalékost is. Ez értelemszerűen egy nagyon erősen területvédelem-fókuszú haderő lesz.
.
Ezt a hadsereget ellátni fegyverzettel és felszereléssel, és mindezt működtetni az kb. az évtized fegyverüzlete lesz. Annál is inkább, mert az ex-szovjet haditechnikát (ami maradt belőle) záros időn belül teljesen le kell cserélnie Ukrajnának nyugati eszközökre.
.
Bizonyos trendek már most látszanak: az új ukrán haderő domináns, merev szárnyú vadászrepülőgép-típusa az amerikai F-16-os lesz. A szárazföldi, lánctalpas nehéztechnikát német gyártmányok dominálnák majd (Leopard, Lynyx, Panzerhaubitze, Marder. stb). De számos más terület teljesen nyitott még - és ez óriási üzlet lesz mindenkinek, aki részt vehet benne.
.
Ha viszont Ukrajna veszít, és kénytelen engedni az orosz "demilitarizációs" nyomásnak, akkor ez mind kútba esik.
.
.
8. Szemben azzal, amit a magyar kormánypárti média sugallni próbál, Oroszország katonai ereje egyáltalán nem végtelen. Ha a Nyugat támogatása kitart Ukrajna mellett, akkor az orosz hadseregnek véges időn belül lehet akkora veszteséget okozni, ami a Kremlt az Ukrajnával kapcsolatos katonai céljai átgondolására (értsd: feladására) kényszeríti. Másképp fogalmazva: Ukrajna és a Nyugat együtt képes legyőzni az orosz hadsereget, az ukrán katonák és polgári lakosok hősiességével és a Nyugat pénzügyi-katonai-politikai támogatásával.
.
Hogy egy kicsit konkrétabbak legyünk: a nehéz haditechnikából (elsősorban harckocsikból) az orosz hadsereg körülbelül jövő év végére - 2026 elejére kifogy. Egyszerűen azért, mert elfogynak azok az ex-szovjet készletek, amelyek reaktiválásával úgy-ahogy képesek pótolni a veszteségeiket (itt is vannak módszertani bizonytalanságok, plusz-mínusz néhány hónap benne van... de ettől még az értékelés trendszerűen pontos.) Nem véletlen, hogy már T-54-eseket is harcba vetnek... a típus anno 1956-ban debütált Budapesten Ha dúskálnának a modern T-90-esekeben (olvassatok kormánymédiát, ott ez van ), akkor biztos, hogy nem hatvanéves vasakat küldenének a frontra.
.
Ezen csak az változtathatna, ha Kínától nagy számban, sokezres nagyságrendben kapnának olyan szárazföldi, nehéz haditechnikát, amit használni is tudnak...de ilyesmi egyáltalán nem látszik. (Az iráni drónok és észak-koreai ballisztikus rakéták a szárazföldi nehéztechnika lassú kifogyásán nem változtatnak.)
.
Az emberanyag (a ténylegesen harctéri szolgálatra is alkalmas), ha Moszkva nem rendel el általános mozgósítást, nagyjából 2026 végéig elegendő a gazdasági összeomlás veszélye nélkül. Ukrajna - ami ugye, Oroszországgal ellentétben hadiállapotban működik - még legalább egymillió embert képes mozgósítani a jelenlegi szabályok szerint is. A kérdés nem a létszám, hanem az, hogy lehet-e nekik rendes kiképzést és felszerelést adni, ebben pedig kulcsfontosságú a Nyugat (egyre erősödő) támogatása. Oroszországnak viszont nincs ilyen támogatója, kiképzés tekintetében nem kapnak senkitől sem segítséget (kivéve a beloruszok, de az pont olyan jelentéktelen, mint amilyennek gondoljuk).
.
Nagyok az ukrán veszteségek? Persze, hogy nagyok, sajnos.
De az orosz irreverzibilis veszteségek sokkal nagyobbak (egybehangzó ukrán és nyugati értékelések szerint körülbelül 700.000 (!) orosz katona halt és sebesült meg - ez több, mint kétszer akkora, mint a háború előtti orosz szárazföldi haderő teljes létszáma volt!), és odaát sincs nincs végtelen mennyiségű olyan ember, akit ténylegesen el lehetne küldeni a frontra. Kb. két, két és fél év van még bennük anélkül, hogy teljesen fejre állna az orosz gazdaság.
És ezen néhány ezer rosszul kiképzett, alultáplált, oroszul kommunikálni is képtelen, észak-koreai szerencsétlen kiskatona sem változtat. De facto elég sokat elárul az orosz hadvezetés emberhiányáról, hogy már észak-koreaiakat kell bevetni.
.
Ugyancsak indikatív, hogy többszörösére nőttek az újonnan felszerelő orosz szerződéses katonáknak ajánlott juttatások... ugyanis önkéntesek már régesrég nincsenek, és már pénzért is csak kevesen vállalják, úgyhogy egyre több pénzt kell adni. Ez nem megy a végtelenségig.
.
(Ennek nyilván egy alesete, ha Oroszország - szembe menve az összes oligarcha és a regionális elitek ellenállásával - végül mégis elrendelné a hadiállapotot és a tömeges mozgósítást... de mostanra erősen kérdéses, hogy a mozgósított millióknak jutna-e bármilyen érdemi kiképzés, modern fegyverzet, vagy olyan tisztek és tiszthelyettesek, akik a túlélés esélyével vezetik harcba őket. 2022-ben döntő lett volna. 2025-ben már nem biztos, hogy az lenne... nehézfegyverzet nélkül a mozgósítottak csak ágyútöltelék, semmi több.)
.
Szóval a Trump-adminisztrációnak nem egy újabb, végtelen háborúban kellene folytatnia az elődei elkötelezettségét, hanem egy belátható ideig tartó, és a végén a jelenlegi ismeretek szerint a nyugati világrend fennmaradását eredményével záruló konfliktusban.
.
.
9.A nyugati hadiipar, jelentős késéssel bár, de felpörgött és a következő években még tovább nő majd a termelés. Gyors ütemben növekszik Ukrajna saját gyártása is.
Régen nincsen már az oroszoknak 8-10-szeres tüzérségi fölényük a fronton.
Nehéztechnikával összetettebb a helyzet + vannak olyan, nehezen kalkulálható változók is, mint pl. Dél-Korea végül beszáll-e, mivel és mikor, stb... de a trendszerű válasz az, hogy a Nyugat nem fog kifogyni az Ukrajnának szánt nehézfegyverzetből.
Döccenők voltak, meg lesznek is még... de összességében a helyzet sokkal-sokkal jobb, mint akárcsak egy évvel ezelőtt is volt.
És ebben meghatározó szerepet játszik és fog játszani az USA hadiipara, lásd fentebb.
.
.
10. Az USA-nak egyáltalán nem kerül olyan nagyon sokba Ukrajna katonai támogatása. A Ukraine Support Tracker adatai szerint az Egyesült Államok az elmúlt két és fél évben összesen mintegy 84 milliárd EUR-nyi pénzt költött Ukrajna támogatására, katonai és polgári támogatást is beleértve. Ez az éves amerikai védelmi költségvetésnek kevesebb, mint tíz százaléka, a GDP-nek pedig 0,39%-a.
Ez nem kifizethetletlen összeg - főleg úgy nem, ha a nem kifizetésnek a 2-7. pontban leírt, stratégiai, katonai és üzleti érdekek látnák kárát.
.
Nota bene: az benne van a pakliban, hogy az USA esetleg majd elvárja, hogy Európa valamennyi pénzzel hozzájáruljon az amerikai katonai támogatás fenntartásához.
.
De ha a vita már "csak" pénzről szól majd, az egy jó helyzet lesz.
Pénzt szerezni ugyanis olcsóbb, mint szembenézni a szabály-alapú nyugati világrend lebomlásának következményeivel. És ezt Washingtonban és az európai fővárosokban is pontosan tudják-értik a döntéshozók. (Remélhetőleg Budapesten is, bár ebben kevésbé vagyok biztos...)
.
.
Összességében azt gondolom, hogy egyáltalán nem érdemes automatikusnak és garantáltnak tekinteni, hogy az Egyesült Államok az új elnök, Donald Trump vezetésével biztosan magára hagyja majd Ukrajnát. A valóság jellemzően bonyolultabb, mint egy választási kampány... és elnökként a felelősségek is lényegesen mások, mint elnökjelöltként.
Az Egyesült Államok nagystratégiai érdekei pedig nem változnak meg attól, hogy másvalaki lett az elnök.