Az megvan, hogy Kárpátalján azért van ilyen kevés magyar, mert a szovjetek népirtottak a háború után? Vannak arrafelé falvak, ahonnan az összes 18 és 65 közötti férfit elhurcolták munkatáborokba (háborús kártétel címén), és senki sem tért vissza.
A Vereckei-hágó közelében vannak márvány emléktáblák, teleírva a kényszermunkatáborok magyar áldozatainak neveivel. Rohadt nagy táblák, rohadt pici betűkkel. Menj csak oda, nézd meg a saját szemeddel, mert a kormánymédiában nem fogsz hallani erről!
De van még más is: A szovjet népirtás
Az események sora 1918-ban kezdődött, és az 1922-ig tartó polgárháborús népirtás, valamint az ennek nyomán a Volga mentén kitört éhínség következtében a becslések szerint 4-5 millióan vesztették életüket. Az ezt követő, az 1920-as években végrehajtott politikai üldözések következtében újabb százezren haltak meg, míg a ‘30-as évek elejére jellemző erőszakos kuláktalanítás és kollektivizáció tízmilliónál is több áldozatot követelt.
A Holodomor néven elhíresült 1932-33-as ukrajnai éhínségben újabb 7-10 millióan vesztették életüket – csak a gyermek áldozatok száma hárommillió volt –, míg az 1934-39-es „nagy sztálini terror", azaz a politikai leszámolások és a tisztogatások következtében egymillióan haltak meg.
És ebben a kényszermunkatáborok áldozatainak száma még csak nem is szerepel...
Ha néprtásról van szó, akkor a németek tehetségtelen amatőrök az oroszokhoz képest.