( Dhat | 2024. 09. 23., h – 18:57 )

Az én álláspontom ( eddig mobilról írogattam, nem akartam bő lére ereszteni ) EU-s állampolgár/vállalkozó:

  1. Ha magánszemély a vállalkozó: neki van lakcíme, amit adott esetben az útlevelébe/személyi okmányaiba beírnak. Ebben az országban él életvitelszerűen.
  2. Ha másik országban szolgáltat vagy ad el, akkor nyereséget, SZJA-t és járulékokat abban az országban fizessen ahol él, de iparűzést vagy helyi adót és ÁFA-t a célországban fizessen árbevétele alapján.
  3. Ha elad, szolgáltat valamit más országba, akkor a saját országában fizet mindent
  4. A másik országban vagy országba értékesítés/szolgáltatás a teljesítés helyétől függ.
  5. Cég esetén is ugyanaz a lényeg avval különbséggel, hogy a cégnek van székhelye, irodája, elérhetősége, ügyvezetője stb.. ebből következően szükségképpen van tényleges székhelye is ( ahol az alkalmazott reggel elmegy wc-re ), ha nem más akkor az alkalmazott lakóhelye ( így el lehet érni a céget, és nem kell egy fantom hely ). Cégalapítás feltétele Magyarországon, hogy legyen legalább 1 fő munkavállalója. A céghelyszolgáltatás ezt játsza ki, és ez teszi lehetővé, hogy csak papírtologatás legyen. Ezt bezárnám.
  6. Ha az áru/szolgáltatás teljesítésének hely másik országban van, akkor elég az adott országban bejelentkezni az ÁFA-körbe, nem kell ott székhely ahhoz, hogy tudja ÁFA-t fizetni az adott országban, az adott kulcson.
  7. Egy bizonyos árbevétel felett kötelezném a cégeket, hogy irodát nyissanak az adott országban minimum a problémák kezelésére. Az nem állapot, hogy a Meta és hasonlóak zsákban viszik ki a lóvét Magyarországról.
  8. Digitális nomádok esetén is van útlevelük, ergó címük, tehát országuk is van, aminek törvényei alapján kiállítják a számlát. Tehát a teljesítés helye a lényeg, nem az hogy 7 hónapig az otthon lakik, és 5 hónapig Chiang Mai-ban nomádkodik.
  9. Az adózási kérdés összetett, nem vagyok szakértő, de lehetne átláthatóan csinálni, és kinyírni a trükközést.