Én rengeteg fantasy és scifi könyvet olvastam fiatalon, olvasok a mai napig (már nem annyit, mert más is érdekel, meg időm nincs annyi, mint diákként), és felnőtt koromra ez kibővült más területekkel, ami nem feltétlen szórakozás, hanem ismeretterjesztés inkább (kutyák, pszichológia, társadalmi kérdések).
Annak ellenére, hogy 10 éves korom óta a számítógépek határozzák meg az életem, angolul sem az IT miatt tanultam meg, hanem azért, mert a 80-as évek végén, 90-es évek elején itthon csak angol nyelven voltak elérhetőek az AD&D szerepjáték szabálykönyvei, így "muszáj" volt az angol. Aztán persze ez a szakmában is előnnyé vált, mikor itthon elérhetővé váltak (meg aztán az internet megjelenésével ott) angol nyelvű szakirodalmak.
Ennek ellenére mondom, hogy az iskolában elolvasandó, megtanulandó (kötelező) olvasmányok, versek az a diákok nagyon nagy részét nem viszi közelebb az olvasás, írott művészet megszeretéséhez (sőt, inkább ellenkezőleg), és az az olvasás rettentő kis részüket szórakoztatja (mert nem könnyed, szórakoztató műveket kell olvasni, hanem felnőtteknek szánt, sokszor negatív, a fiatalok számára nem érthető mundanivalót hordozót).
Nagyon nagy előny az életben, ha az ember szeret olvasni és olvas is sokat. De nagyon nem mindegy, hogy az elején mi az, amit olvas, mert akár örökre elveheti a kedvét, ha rosszul van megválasztva.
Ráadásul mára, amikor az általános alsóból tovább kell engedni a gyerekeket akkor is, ha nemhogy az értő olvasásuk nincs meg, de alig tudják kibetűzni ötödikben a törikönyvet, nagy olvasási mániára én már nem számítok...