Én ezt úgy színezném, hogy életpálya tekintetében az informatika tanulásnak nem középfokon kell véget érnie, mert abból betanított rendszergazdáskodás lesz kevés pénzért.
Ellenben az előttem hozzászólóval egyetértésben óriási hibának tartom a magyar felsőoktatásban, hogy bármit lehet tanulni felső fokon anélkül, hogy az alapfokú és középfokú hozzáértés meglenne.
Az iskolák egy része úgy áll hozzá, hogy felsőfokot tanít, és aki nem megfelelő helyről jött, az így járt (ezek a vért pisáltam egyetemen történetek), a másik (nagyobb) része meg úgy, hogy nem volt bemeneti követelmény hivatalosan az alap- és középfok, ezért indulunk a kályhától (ez itt a PC, itt kell bekapcsolni...), és a 3-5 év alatt addig sem jutnak el az elmélettel teletömött anyag miatt, mint egy rendszergazda szakközepes képzésen.
Az orvosoknál ezt úgy oldják meg, hogy maga az iskola is bazi hosszú, mert az alapoktól kezdik (kötelező bemeneti feltétel hiányában, az emelt biosz meg kémia nem az), aztán mikor végzett, még évekig felügyelettel dolgozik (kvázi a gyakorlati órákon vesz részt), mire önállóan gyógyíthat. Na ez az összes többi szakmánál hiányzik, és ez meg is látszik a minőségen mostanra. Ellenben egy végzett, rezidens orvos egy csomó dolgot meg tud oldani, csak bizonyos tevékenységek tilosak/felügyelethez kötöttek, ellenben a frissen végzett informatikus gyakorlatilag semmit sem tud önállóan megoldani, mindenhez tutujgatásra szorul. Ennek ellenére a kezdő bárigény hasonló, vagy magasabb...