Igen, a diákok megfelelő hozzáállása elengedhetetlen. Hiába akarna bármennyire okos, jól képzett és elhivatott tanár bármit tanítani, ha a diák nem kész a befogadására.
Ez az utóbbi időben erősen elmúlt. Amiről írsz, az az idő, amikor volt moteváció. Mindenkinek kézenfekvő volt, hogy szerez egy (célszerűen neki tetsző, testhez álló) szakmát valamilyen oktatási szinten, majd elmegy dolgozni, egzisztenciát teremt, családot alapít. Ezeket úgy 30 éves kor előtt mindet. Most meg ott járunk, hogy mivel nem akar a szülőktől független életet, amiben neki kell mindenért felelősséget vállalnia, így inkább nem kell tartós barátnő sem (mert akkor előbb-utóbb jön az önálló felelősséges élet), meg munka se (mert otthon ellátják), és így tanulni sem igazán érdemes, mert csak az időt viszi el más, számára hasznosabb időtöltésektől.
Az oktatási intézmények felelősségét ott látnám, hogy aki nem motivált, csak "hallgató vagy az sem" ahogy írod, azt valami módszerrel szűrjék ki. Támasszanak olyan követelményt, amit ezek a diákok nem ugranak meg és kiesnek. Erre biztos van már feltalálva valami módszer, nem hiszem, hogy most jelentkezne elsőre ez a probléma.
Ezzel párhuzamosan nem lenne rossz ha a szülők is szülőként viselkednének, nem csak biológiai reprodukálóként, és a gyereküket próbálnák felkészíteni és terelni az önálló élet felé. Mert sajnos az élet rendje még mindig az, hogy nem lesznek örökké mellettük, hogy kanalazzák a szájukba az ételt, mikörben a kölök nézi a tiktokot.
Mondjuk sokat ront egy ilyen oktatási irányváltás esélyein, hogy az intézmények fejkvóta alapon kapják a működésre a pénzt, szóval nekik jobban megéri jó sok, akár alkalmatlan embert "oktatni", mint kevesebb, de igazán alkalmasat...
Ráadásul a szakképzés hiánya miatt növekszik a szakadék az igazából képzetlen betanított munkás(nak való) és a (papíron) magasan képzett (diplomás) emberek között. És a kettő csoport között van a légüres tér, amiben a képzett szakembereknek kell lenni, akik nem fejlesztenek, hanem gyártanak, üzemeltetnek, felügyelnek dolgokat.