Igen érdekes 2010-es német újságcikk. Na "ezért kell" rendszeresen szűrésre járni.
Csak hogy mindenki megismerhesse az érem másik oldalát is.
Van aki szerint a vizsgálatok fontosak és nincsen semmi kivetnivaló abban, ha kötelezik az embereket ezekre. Mások szerint mindenkinek joga van dönteni a saját testéről. Nem ítélkezem azok felett, akik rendszeresen szűrésekre járnak, mert úgy gondolják, hogy ez védi meg őket a betegségektől, de én a magam részéről inkább lemondok ezekről a vizsgálatokról, a kényszerítést pedig kifejezettem visszataszítónak és etikátlannak tartom.
Ezt a cikket itt a fotón, már kb. 2 éve találtam. Most előkerestem, hogy megosszam veletek, mert igencsak elgondolkodtató.
A képen Bert Ehgartner 2010-es cikke, amelynek címe: Csalás károsodás nélkül.
A cikk egy linzi orvosi asszisztensnőről szól, aki egy nőgyógyász mellett dolgozott. Az ő feladata volt, hogy a méhnyakrákszűrés céljából elvégzett PAP-kenetek kedvezőtlen eredményeiről informálja a pácienseket. A 33 éves érzékeny lelkű asszisztens számára egyre nyomasztóbbá vált, hogy neki kell közölnie a rákbetegség gyanúját, illetve a további vizsgálati és terápiás lehetőségeket, ezért úgy döntött, hogy inkább eltünteti, illetve meghamisítja a leleteket.
Több mint 6 évvel később, teljesen véletlenül derült fény a dologra. Az asszisztens ekkorra már elhagyta Linzet és másutt dolgozott. A PAP-keneteket vizsgáló egyik labor munkatársa érdeklődött a nőgyógyásznál egy korábban rákbetegnek diagnosztizált asszony állapotáról és ekkor jött rá az orvos, hogy az érintett asszony soha nem lett informálva az állítólagos rákbetegségéről. Ezután még másik 99 ilyen esetre bukkant.
Az érintett asszonyokat felkeresték és berendelték őket egy vizsgálatra. Az eredmény meglepő volt: A legtöbb asszonynál a rákra utaló elváltozások eltűntek. Csak 6 asszonynál kellett elővigyázatosságból szövetet eltávolítani. Egyetlen esetben sem találtak rákbetegséget, a vizsgálatot elvégző orvos szerint spontán gyógyulás történt.
Az asszisztens csalása nélkül ezek az asszonyok indokolatlan kezeléseknek lettek volna alávetve. Mivel senki sem károsodott, az asszisztens a csalásért csak enyhe büntetést kapott. Az ítélet kihirdetése után a tárgyalóteremben tartózkodó egyik érintett odament az asszisztenshez, átölelte és köszönetet mondott neki azért, hogy megmenekült a felesleges operációtól és a további terápiáktól.
Ez a történet jól rávilágít arra, hogy a “korai felismerés” sok esetben csupán egy teljesen felesleges, hamis riadóztatás, amely indokolatlan, fájdalmas és kártékony terápiákat vonhat maga után.
Nyilván nem akarok senkit lebeszélni a vizsgálatokról. Akit megnyugtat a tudat, hogy rendszeresen vizsgálgatják, az menjen. De senkit ne kényszerítsenek, aki nem akar menni. Mindenki hadd döntse el maga, melyik rizikót vállalja: Azt, hogy esetleg későn derül ki egy tényleges betegség, vagy hogy egészséges létére betegnek diagnosztizálják és feleslegesen kezelgetik. Mindenkinek legyen joga szabadon dönteni a saját testéről!
Biró Éva