Rossz nézni, ahogy kevered (vagy szándékosan kavarod) a dolgokat: "kudarcot vallottunk ezen az Európa-bajnokságon" vs "kudarc, hogy kijutottunk az EB-re".
Ahogy a selejtezőn szerepeltünk, az nem kudarc volt, hanem szép eredmény, viszont most már nem erről beszél senki, hanem az Eb-n lejátszott három meccsünkről. Persze visszanézhetünk a selejtezőkre, azokon a meccseken többször voltunk szerencsések, de mindent meg is tettek a srácok azért, hogy így legyen, minden játékos megszakadt a pályán. Ez utóbbi hiányzott pl. a svájciak elleni meccsen itt az Eb-n, az ottani játékunk (?), teljesítményünk miatt szégyellte magát Rossi.
Hogy lehetne az kudarc, hogy kijutottunk az EB-re?
Hülyeségre hülyeség:
- hogyan lehetne az kudarc, hogy odataláltak a játékosok a mérkőzések helyszínére?
- hogyan lehetne az kudarc, hogy a játékosok önállóan fel tudták venni a szerelésüket?
- hogyan lehetne az kudarc, hogy a csapatkapitányunk mindhárom meccs előtt képes volt zászlót cserélni az aktuális ellenfél csapatkapitányával?
Nem az eredmény csalódás, hanem a mutatott játék, a csapat és főleg néhány, meghatározónak számító játékos teljesítménye.
Nem véletlenül mondta Rossi, hogy szégyellte magát a csapat teljesítménye miatt. Azt ő ott kudarcként élte meg, majd utána háborog, hogy miért beszélnek többen is kudarcról. A kudarc kifejezés egyes emberek részéről nem az elért helyezésünknek szól (ami lehetett volna rosszabb is, ha az utolsó pillanatokban Csoboth nem talál be Skócia ellen), hanem annak, ahogy pl. lézengtünk Svájc ellen a pályán az első félidőben. Rossi és a stábja nyilván úgy gondolta, profi játékosaik vannak, szép eredményeket értek már el együtt, jól felkészítették őket, jó taktikát dolgoztak ki számukra, így azt várta, hogy jön majd megint egy szép eredmény, elérünk egy döntetlent a jobb erőkből álló Svájc ellen. Ez a várakozása nem jött be, mi ez, ha nem kudarc? Az meg egyenesen elképesztő (ezt az Origo nevű propagandalaptól loptam), ahogy elpanaszolta, mennyire meglepte őt és a csapatot a Svájc által választott taktika. Szerintem meg az az elképesztő, hogy erre sem a csapat, sem ő nem tudott időben reagálni egy fikarcnyit sem.
Meglepő még számomra az, hogy olyan játékosok is szerepeltek a kezdőben, akik éppen Rossi elvei szerint nem is lehettek volna ott, mert alig játszottak a saját klubcsapataikban.
Amúgy a mostani szereplésünkben is van valami jó: láthattuk, hogy még több melót kell beletenni a dologba, mert bizony azok a csapatok mentek többségében tovább a csoportkörből, akik rengeteget melóztak a pályán. Ausztria gyönyörűen futballozott a csoportmeccseken, de jött egy nagyon harcos, nagyon melós (és kicsit szerencsés) török csapat, és az osztrákok máris mehettek haza. Számukra ez nem kudarc, legfeljebb csalódás.