Igen, desktop-on, is.
Potato volt az első verzió amikortól állandó desktop rendszerré vált nálam a Debian. Tulajdonképpen a hozzátársuló filozófia volt a meghatározó amiért mellette döntöttem. Mellette - és nem helyette - kipróbáltam más distrokat is, felsorolni is nehéz lenne. Sokszor érte a vád a Debian-t, hogy lassú a kb. két éves kibocsátási ciklusa, ezért elavultak a programjai. A megbízhatóságot előtérbe helyezve túléltem ha egy-egy új programfunkciót még nem tudtam használni. Türelemmel kivártam, de nem is hiányoztak különösebben. Nekem ez munkaeszköz, a stabilitása fontos.
Sokáig a Window Maker-t, majd később a Fluxbox-ot használtam. Aztán a sokat kritizált Gnome GUI-nál kötöttem ki. Amikor a Gnome Shell kijött elfogott az érzés, hogy ez nekem felesleges. Egy darabig maradtam a Gnome Classic-nál, aztán váltottam MATE-re. Habár ez a kérdés nem Debian specifikus.
Javarészt upgrade-elem a Debian-t. Néha clean install-t is csinálok. Soha nem kapkodok, csak a stable verziót használom és új verzió kibocsátása után megvárom az első nagy update-t.
A /home külön háttértáron lakik, azt cipelem 20 éve. Minden más külön háttértáron van. Programot nem mentek soha, azt újra lehet telepíteni. (saját rendszerről beszélek) Konfigurációkat és programokkal előállított produktumokat annál inkább mentek.
A clean install-hoz számomra a kulcs a dpkg --get-selections > dpkg_selections.txt. Amikor telepítéskor betolom neki és valamely csomag már nincs, akkor kiköpi, azt jól van. Ilyen volt a pl. Shutter, de most visszakerült, mert három év után újra van fejlesztője. A Debian Team ezekben a kérdésekben sarkos tud lenni, de valahol igazuk van szerintem.