Hát azért nem valami kényelmesek. Persze, ha csak 1 sort akarsz beleírni valamibe, akkor oké, míg a kurzormozgató billentyűket kezelik, de már a kilépés nem olyan evidens, az ee-t az menti meg, hogy van menüje, a nano-t meg hogy a képernyő alján ott van a súgója. Amúgy nem valami hatékony text editorok.
Mint mondtam, nem csak a vi/vim van. micro, ne (nice editor), jed, joe, meg amit akarsz.
A szabvány azt jelenti, hogy az egyes családoknak van egyfajta kiosztási logikája,
1) ami mögött van rendszer, koncepció, nem csak találomra vannak összedobva benne a gyorsbillentyűk
2) mivel kvázi szabványosak, ezért a családon belüli testvér-szövegszerkesztők is ismerik, pl. az ed vonalallal kompatibilis az ed, em, ex, még a sed is, a vi vonallal a nvi, elvis, vis, stevie, vim, neovim, kicsit a kakoune/helix is, meg egy csomó más program (less, bat, bvi, mutt, neomutt, aerc, bizonyos shellek szerkesztőmódjai is ismerik, tiling WM-ek, Zathura, sxiv, sc, sc-im, Ranger, Vifm, sfm, lf, calcourse, stb.), még nagy IDE-khez, más szövegszerkesztőkhöz, böngészőkhöz is vannak vi/vim pluginek. Az Emacs-vonalat sem csak a Emacs támogatja, hanem van egy csomó másik text editor (pl. a Torvalds által fejlesztett és használt uemacs is ilyen), meg egy csomó shell, egyéb program.
Igazából még a windowsos Notepad is szabványt követ, IBM CUA (Common User Access), ez a rendszer hozta be szabványként, hogy hogyan kezeled a kurzormozgató billentyűket (nem csak a nyílbillentyűk, hanem PgUp, Dn, Home, stb. is), meg hogy a Ctrl+C/V/X/S, Ctrl+Q/F10, Alt+F4, stb. mit csinál. A MS sem jó kedvéből követi a szabványt, hanem visszafelé kompatiblitásból, korai Windows-ok miatt, azok meg azért implementálták, mert az IBM kitalálta, és a MS-tal közösen fejlesztett OS/2-s időkben is már ezt használták, a Windows meg ezzel akart kompatibilis lenni.
Az ee meg a nano semmilyen szabványt nem követ. A nano egy kicsit, ha azon nagyon vitatkozunk, akkor a pine, alpine, pico vonalat viszi tovább. A nano-t még esetleg az menti meg, hogy a konfigfájlban átírhatod a gyorsbillentyűit saját beállításra, meg beállíthatsz interface színeket, kódszínezést, stb. is, de a felhasználók 99,999999%-a lusta beállítani ezt, és default beállításokkal használják.
Persze, most biztos értetlenkedsz, hogy minek ide szabvány, nyílbillentyűk meg Alt+F4 és kész. Igen, PC-n. De nem minden volt mindig PC-n. A neves text editorok nagy része még egy olyan időből származik, meg olyan gépeken programozták, hogy vagy nem volt rajta nyílbillentyű, vagy volt, de kényelmetlen (pl. C64), vagy volt, de nem minden modellen, helyette az alfanumerikus billentyűkkel, meg kombinációikkal, módváltással kellett megoldani a szerkesztő funkciókat (sok terminálon). A kurzormozgatás még a PC-ken sem volt evidens, az első PC-s billentyűzet az IBM Model F volt, 84 billentyűvel, azon a numerikus rész kapcsolgatásával érted el ezeket a funkciókat, az csak az 1984-ben az AT-hoz behozott 101 billentyűs Model M volt, ami a mai fizikai kiosztást kialakította, hogy a kurzormozgatásra van egy külön rész, T alakban elrendezett nyílbillentyűk, és fölöttük Home/End, PgUp/Dn, Ins/Del, stb.. Ez sem adott a mai napig, sok csökkentett méretű billentyűzeten meg laptopbillentyűzeten vagy nincsen meg mindegyik, vagy fura helyekre szorítva, vagy Fn+kombóra drótozva. A másik, ami miatt nem a legjobb ötlet a nyílbillentyűket használni, hogy aki gépír, annak el kell engedje miatta a gépírási tartást az alfanumerikus részen, ki kell nyúljon értük, meg a kéznek vissza kell találni az alaptartásba, és ez idő, lenézni meg nem lehet, mert a gépírásnak pont az a lényege, hogy SOHA nem nézed a billetnyűket.
Persze, meg ott az egér, de az is ugyebár csak GUI-n játszik, ahogy SSH konzol, tty, kutyafüle jön szóba, ott max. csak valagat törölni lesz jó, meg azért is ki kell nyúlkálni, elengedni a gépírási tartást.
Ugyanez van Linuxnál, amit sokan nem értenek, mikor mondják, hogy 3-4% elterjedtségű rendszert ők nem tanulnak meg, mert minek. Az a 3-4% csak PC desktopon van, szuperszámítógép, szerver, beágyazott eszköz, IoT, mindenféle hálózati eszköz, tévéokosító, autós cucc, mobilplatform vagy Linux, vagy ha nem Linux, akkor is valami unix/unixlike rendszer, amik megint egy kaptafára vannak szabványosítva, használható közöttük a tudás nagy része. Vannak közöttük eltérések, initrendszer, csomagkezelő, beépített virtualizációs és konténerizációs megoldás, stb., de a shell, a parancsok, kernelhívások, libc, X11, stb. mind átjárást biztosít ezen rendszerek között. Igazából a PC desktopon uralkodó Windows, és 1-2 szerveren még használt VMS, egyéb kivételével minden unix/unixlike. Retró platformokon is csak a DOS és CP/M a kivétel, esetleg AmigaOS, korai MacOS-ek.
Az vi-t is akkor fogod megérteni, ha megnézel sok billentyűzetet, amik nem az átlag 101-104 billentyűs teljes méretű desktop billentyűzet, meg ha megtanulsz gépírni, illetve megismered a hátterét (ed, korai papírra írós tty-ok).