Az a jó, ha a programozónak rossz?
Az a jó, ha a programozó megfelelő keretek közé van szorítva ahhoz, hogy ne programozzon erőforráspazarló megoldásokat, ami másnap már százmilliók erőforrásait pazarolja el. A pipewire is lehetett volna jó, ha Pentium 3-on fejlesztik. Senkinek eszébe nem jutott volna túltervezett, bloated kódot összetákolni. Szóval igen, az a jó, ha a programozónak kényelmi szempontból egy kicsit rossz. Nem véletlen születtek olyan nagyszerű játékok, mint a Wolf3D, DOOM az első PC-kre, meg korábban C64-re egy csomó minden. Megvoltak a korlátok és pont ezek a korlátok adták meg a táptalajt annak a szellemi és kreatív versenynek, amiben a programozó mindig jobb akart lenni önmagánál, mert a platform nem engedte elkényelmesedni. A mostani platformok, 12. generációs csiliszarok 8 maggal, 32 GB RAM-mal, 1 TB SSD-vel, webböngészőben írt IDÉ-k (electron szutykok) egyre jobban elkényelmesítik a fejlesztőket.
Ja, hogy egy csomó alkalmazásnak pulse interface-e van? Ez épp azt bizonyítja, hogy a pulse interface kényelmesen használható, rugalmas.
Ez annyit bizonyít, hogy a babzsákfejlesztők kényelmesek. Főleg az olyan esetekben, ahol korábban volt ALSA support, most pedig már nincs.
kényelmesen használható, rugalmas.
= bloat