Dolgoztam mindkettővel. Nekem a Rust jobban tetszik, sokkal jobban kitalálták a típusrendszerét. A Go egy egyszerűbb megközelítést alkalmazott, hogy könnyebben tanulható legyen, ami eleinte jó, de ahogy bonyolódott a kódbázis, úgy kezdem egyre jobban értékelni a Rust szigorúságát. Tisztább érzés. A borrow checker-nek megvan a maga tanulási görbéje, ez sajnos igaz, de az első nehézségeken néhány hét alatt túl lehet jutni, onnantól rááll az ember agya. Bonyolultabb esetekben persze meg lehet vele küzdeni, főleg ha az ember nagyon ki akarja optimalizálni a kódot.
A Rust makrói gyakran még a scriptnyelvekhez képest is meglepően egyszerűvé teszik a nyelv használatát. Egy példa: nemrég volt eset ahol a frontend-ről érkező fölösleges update-eket kellett kiszűrni: ha minden attribute value ugyanaz volt az előtte-utána állapotban, ne terheljük a backend-et. A frontendesek panaszkodtak hogy nekik ez nehéz, mert minden attribútumot egyenként össze kell hasonlítani, sok kód. Mondom hogy nem probléma, Rust-ban nekem ez annyi hogy ráteszem a struct-ra a PartialEq és Eq derive makrót majd összehasonlítom == operátorral a két példányt ...