Tetszik a válasz de azért ezzel vitába szállok "Az olcsó tömegtermelés"-sel.
Nagyszüleim olcsó tömegtermelők voltak a városok számára, mert ezek voltak a perspektíváik ahhoz hogy a családot biztonságban tudják. Mégsem kompenzálta őket a rendszer, nem arról meséltek hogy milyen jó volt, hanem hogy mennyi áldozatot hoztak, amit utólagosan inkább a leszármazottaik jólétében igyekeztek igazolni. Tovább gondolva legutóbb az olcsó, tömegtermelő Kína volt. Mindig az az olcsó tömegtermelő aki legtöbbször kényszerből dolgozik olcsón, nagyon kis hányadban szenvedélyből. Ezt kellene összekapcsolni a szolidaritással amire szintén rászálltak tőkeóriások. Hol kompenzálódik emberi szinten az hogy olcsón veszek valamit {Kínából, Indiából, Afrikából, Dél-Amerikából}, amikor tudom hogy ott egy tál {rizsért, bulgurért, lítiumért, kokainért} előállítják, és nem miattam, hanem azért mert ő kényszerből teszi? És mi van akkor amikor több száz olyan ország van aki szintén így gondolkodik, ezért a saját társadalmának az életszínvonalát próbálja feljebb hozni, jellemzően a másik kárára?
Félreértés ne essék: mai magyar vidék nagyján még mindig a szegénység a jellemző, de közben úgy, hogy nagyon lehetőségük sincs semmit sem előállítani, mert nincs már földjük sem, vagy utódjuk sem, vagy csak simán meg vannak bélyegezve, vagy eltérítva.
A tisztességes az lenne ha minden nagyvállalat az éves bevételének több mint 1%-át (! bőven többet vettek el) szétosztaná azok között, akiktől elvette.