Lehet kapni a boltban mikrokontrollereket, én magam is tervezek ilyenekkel hardware-eket, és írok rájuk programokat. Nem bloat, még oprendszer sincs alatta, meg dinamikus memóriafoglalás sincs, lévén kevés a RAM, és nincs idő a lefoglalt területeket reallokálni, hogy nagyobb egybefüggő terület legyen. De ez a kérdés 512 kiB RAM esetében eleve nem aktuális.
Egyébként nem vizsgálod az okokat, csak nem tetszenek a következmények. Ha assembly-ben - ez gyakorlatilag lehetetlen -, vagy natív C-ben írnák a programokat, akkor azok karcsúk maradnának. Ahogy fejlődnek a programnyelvek, nő az absztrakciós szint, úgy egyre inkább lesz a compilált kódoknak is futásidőben eldőlő, mondhatnám, már-már interpretált része, ami eléggé nem tesz jót sem a futásidőnek, sem a memória használatnak. Magasabb absztrakciós szinten viszont kényelmesebb fejleszteni - persze azoknak, akik értenek hozzá, értenek az objektum-orientált nyelvekhez, funkcionális nyelvekhez. Én nem, én elvagyok a struktúráimmal, unionjaimmal, pointereimmel, tömbjeimmel, enumjaimmal. :)