Nem hit, extrapoláció. A tudományos módszer nem valami, amiben hiszel, hanem egy módszer, amit kipróbálhatsz, ha valamiről információt akarsz gyűjteni. Az egy tapasztalati tény, hogy ez sokszor működött a múltban (ezzel a módszerrel fedezték fel a mechanikát, elektrodinamikát, relativitáselméletet, kvantummechanikát, kvantumelektrodinamikát, ...). A módszer egyik lényeges (gyakorlati) része, hogy a legegyszerűbb, az addigi tényeket keretbe illeszteni képes elméletet használjuk, és abból vezetünk le további, ellenőrizhető jóslatokat, majd ezeket ellenőrizzük. Azért a legegyszerűbbet, mert másból nehezebb jóslatokat levezetni.
Az tehát innen következik, hogy az elméleteim csúcsára nem rakok angyalkát (marad a karácsonyfára), mert nem magyaráz meg tőle többet, de bonyolultabb lesz.
A módszert önmagára is alkalmazhatom. Mivel a filozófiában már lerágták azt a csontot, hogy van-e biztos tudás a valóságról (és nincs), ezért ennél egyel kevesebbet célzok meg, az önkonzisztenciát. Tehát ha valami ellentmond annak a hipotézisnek, hogy ez működik, akkor el fogom vetni a hipotézist (ez az open-mindedness). Mi lenne egy ilyen ellentmondás? Ha lennének valódi, megbízható istenbizonyítékok. (Bertrand Russell írja le, hogy ő fiatalkorában egy napig ugrált örömében, mert nem találta a logikai hézagot egyben, ezért azt gondolta hogy van isten. Aztán aludt rá egyet, és meglett a logikai hézag. Russell-lel ellentétben én nem ugrálnék örömömben, de tudomásul venném.)
Azt elfogadom, hogy a spagettiszörny, teáskanna, meg hasonlók lerágott csontok, de ezek válaszok lerágott csont ellenérvekre. Nincs szükség újra, amíg nem produkál a vallás új érvet.
Tehát, összefoglalva, a vallástól abban különbözik a világképem, hogy nem tartom biztosnak a tudásom, elfogadom, hogy van egy csomó dolog, ami még megmagyarázásra/felfedezésre vár. A vallásos embereket nem nézem le, feltéve, hogy a saját elvárásaikat először saját maguk követik, és nem pedig másoknak akarják előírni egyes részeit, miközben más részeit leszarják vagy nem is olvassák. Azt pedig nem vagyok hajlandó elfogadni, ha egy egyház rá akarja kényszeríteni a hite előírásait azokra, akik nem hisznek benne. A kereszténység kb. 2000 éve szinte mást sem csinált Európában, és az iszlám meg most lett igazán aktív (és ha szükséges, akkor örömmel szövetkezik ebben a Vatikán az iszlám országokkal), szóval ezek ellen azért megteszek mindent, ami tőlem telik.