A "szellemkvantum" egy mostani kifejezés egy annyira forradalmian új gondolkodásra, ami legalább tízezer éves. A táltosaink szellem-anyagnak hívták, de ez igazából nem is lényeges.
Az, hogy "szellemkvantumnak" meg "szellemanyagnak" nevezed, azt mutatja, hogy ezek a dumák vagy csak szeretnének igazi megértéssé (tudománnyá) válni, vagy annak látszani, hogy el lehessen adni, azért használják a tudomány szóhasználatát. Ne röhögtessük már egymást: ugyan semmi bizonyíték nincs a "szellemanyag" létére, de máris meg akarod kvantálni. Kvantumszellemdinamika, höhö... kanonikus kvantálással vagy pályaintegrállal megy?
Úgy érzem azt nem érted, hogy ezek a tanok nem a világ elgondolásáról szólnak, hanem a megérzéséről. Az életet gondolhatod és érezheted. Aki túlságosan "tudományos" az lemarad az élet feléről.
Nem marad le, az érzések rendben megvannak, csak szét tudja válogatni a tényleges érzéseket a varázsló humbugjától.
Vegyük például a buddhista tanítás öt mérgéből a gőgöt. A gőg egy egy érzelem. Hogyan mérnéd és milyen matematikai képlettel írnád le? Az éled "érzését" nem lehet elgondolni. Ahogy erre rájössz érteni fogod, hogy miről szólnak ezek a tanok. Itt nincs bizonyítás, itt tapasztalás van, de ezt is tanulni kell.
Bad news, de a tudomány sem ír le mindent képlettel. Jó példa egy folyadék áramlása, ott bizony a mozgásegyenletet leírod képlettel, de a teljes mozgást már csak nagyon egyszerű esetekben. Viszont benne van a mozgásegyenletekben, és pl. azok numerikus megoldással le lehet írni. Az érzelmek megértése felé az út valószínűleg az idegrendszer megértésén keresztül vezet. Hogy hogyan mérném? Ma még nem tudom, de mondjuk a hazugsághoz tartozó izgalom és stressz mérésén már többet dolgoztak, azon alapul a poligráf.
Az akadémikus modern tudomány a hittel semmit sem tud én nem is akar kezdeni.
Sőt, épp az a fontos, hogy nem is akar, az a tapasztalata, hogy a megismerés annál megbízhatóbb, minél kevesebb benne a hit, minél inkább a tapasztalat -> hipotézis -> ellenőrzés -> hipotézis finomítása -> ... cikluson alapul, minél inkább elfogadod, hogy a tudásod a tapasztalataid összefoglalása és általánosítása (hipotézis), amit folyamatosan ellenőrizni és finomítani kell, annál messzebb jutsz a megértésben. Bauer nem hidat akart eszkábálni a fizika és a hit közé, hanem a fizikát és a kémiát alkalmazta az élő szervezetre.
A fizika csak a fele a világnak.
Ez viszont igaz, csak a másik fele a társadalomtudomány, a kultúra, a művészet.
... az ateizmus hiszi
Az nem hiszi, épp az, hogy a hit tagadása. Az ateizmus az a gondolat, hogy csak azt tekintjük tudásnak, ami tapasztalaton alapul, a későbbi tapasztalatokkal összevethető, ellenőrizhető, és az eddig elvégzett összehasonlítások során egyezett. A neve pedig onnan van, hogy az istenhitek egyike sem ment át ezen a próbán, és az volt a legfontosabb hit, amitől meg kellett szabadulnunk, hogy felesleges korlátok nélkül gondolkozhassunk.
Ha egy tudós magas szinten művelné ezt is, a büdös életben nem csinálna atombombát.
Nem érdemes az atombombát belekeverni. Az, hogy jó vagy rossz döntés volt-e, azon alapul, hogy mi lett volna, ha nem csinálják meg, és azt nem tudhatjuk. El lehet a végtelenségig vitatkozni rajta, logikus érvek vannak mellette és ellene is. De a mindenféle ősi hitek egy jelentős része sem éppen pacifista, hanem tiszteli a küzdelmet, a harcost, csak éppen az atombomba nem tetszik neki, különböző okokból (van amelyik azért, mert azt becsüli, ha a karoddal küzdesz és nem az agyaddal, van amelyik azért, mert éppen a másik oldallal haverkodott, mint aki bevetette). Szóval ez a tudásnak és a misztikumnak is egy nehéz, mai szinten talán megválaszolhatatlan kérdés.
A szellemi fejlődés fontosabb, mint a fizikai tudás fejlesztése. "Csupán" arra van hatással, hogy boldog vagy-e, mi a célod az életben és mit teszel másokkal. Csupán annyiban segít, hogy érted-e az életet.
Én inkább úgy gondolom, hogy minden tudás fejlesztése a kultúra része, és mint ilyen, a szellemi fejlődésé. És a kultúra az alapvető abban, hogy mi célod az életben, mit teszel, és boldog vagy-e. Az, hogy nem valami ősi szellemek terméke, hanem a saját agyunké, csak érdekesebbé, izgalmasabbá, és emberibbé teszi.