A személyeskedés melyik bölcselet szerint tartozik a jó tulajdonságok közé?
Egy magyar táltos mondása:
Ezek Atyaúristene, a vén kaporszakállas megorrolt Ádámra meg Évára,
mert tudást szomjaztak. Pedig a Biblia szerint saját képmására teremté
az embert. Hát ahhoz, hogy az ő képmása legyen, tudatlannak köll lennie?
Nahát! Gondoljon ki mitakar, akinek sütnivalója van, érti mit mondok!
Az ős-hitek a tudásvágyat homlokegyenest másként értelmezik és Isten szándékának vélik. Az ábrahámi vallások szerintem azért üldözik a tudást, azért tiltják a gondolkozást, hogy a földi hatalom engedelmes rabszolgákat kapjon, akik nem merik átgondolni mi-miért történik és nem kérdeznek.
Mindenki eldöntheti melyik a szimpatikusabb gondolkodás neki.
Az esszenciális tudomány nem tud mímelni semmit, mert nem képes rá, az ember torzítja el, a politikai és hatalom, de az már nem a valódi tudomány. Pont ezt kéne rendbe rakni, az embernek kéne önkritikát gyakorolnia.
Ezen kívül a hittudomány is rossz? Ha nem gondolkozhatsz, akkor csak úgy odajön egy ember és megmondja a tutit? Isten nem érhető el így, csak befelé és ott nem fogja a kezed senki. Mi van a hited szerint van anyag? Akkor sem foglalkozhatsz vele? A vivartaváda szerint minden illúzió, de többiek szerint meg nem. Ha Isten teremtett anyagot, akkor az is a szándéka, ne értsük mit akart? Akkor mégis mit gondoljunk? Ja, majd megmondja más....
A sámánizmus így tarja:
Ne higgy, tudj!
Ez nagyjából annyit tesz, hogy ami nem értesz, vagy nem tapasztalsz, az nem segít rajtad, hanem árt neked. Hát ez nekem sokkal szimpatikusabb, mint a kussolj és fogadd el amit más mond.