A P5 után kihagytál egy nagyon jelentős lépcsőt, a P6-ot, ez mai napig közös nevező architekturálisan:
1) az x86-os utasításokat RISC mikroutasításokra fordítva hajtja végre
2) spekulatív és soron kívüli végrehajtás
3) regiszterátnevezés
4) mai napig intenzíven használt utasítások és kiterjesztések: CMOV, PAE, SSE
Minden értelmes Intel proci ezen alapul a mai napig, nem véletlen, hogy a CPUID minden modellnél Family 6-ot mutat. Egy kivétel volt a P4/Netburst, de az zsákutcának bizonyult, és a P6-hoz tért vissza az Intel a Pentium M és Core procikkal. Ezeket az újításokat az AMD is átvette.
Pedig a 486-os is elég nagy ugrás volt, órajeltöbbszörözés, beépített FPU, beépített cache, VLB/PCI, stb., óriásiakat vert a 386-ra, de pechjére két emlékezetes architektúra között (386, P5) nem sokan tartják nagy dobásnak. A többiben teljesen egyetértek, azok valóban nagy fordulópontok voltak, a nem x86-os ágon is. Főleg az m68k emelkedik ki szerintem is, az első modell 1979-ben óriási gurítás volt, durván beelőztek vele mindenki mást, csak a 386-os tudta behozni a lemaradást. A Z80 sem véletlen népszerű a mai napig hobbisták, retrósok körében, az első tényleg rugalmas architektúra volt, amihez volt rendes univerzális szabvány OS is, a CP/M (ami volt a 8080-as gépekhez is, de azok az áruk miatt nem voltak elterjedtek annyira).
Esetleg az Alphát lehetne említeni, mint az első értelmes 64 bites platform. Voltak korábban is 64 bites gépek, de csak szuperszámítógép, meg mainframe, millió dollárokért, nem szélesebb körben hozzáférhető platform.