A C-t, bár régen belőle kerestem a kenyeremet, ma már a könnyű öntökönlövés nyelvének érzem. Onnan indul, hogy első ránézésre könnyűnek tűnik, közben egy nagyobb projektet nézve borzasztóan egyszerű benne csendben megbúvó módon téves számítási eredményt adó kódot írni. A benne levő nyers, védelmet mellőző pointer trükkök szintén szépek, de szintén a sunyi hibák melegágya. Bár tény, hogy sokan szeretik megülni a bikát is, mert például macsó dolognak tartják, de én már inkább azt vallom, hogy feleslegesen nem célszerű leesni. Legalábbis nem hiányzanak egy-egy nagyobb projektben a low-level hibák általi kockázatok, éjszakába nyúló hibakeresések. Rust esetén az iménti C++ példa ennyi és közben ugyanolyan gyorsan fut:
const C1: &str = "x";
const C2: &str = "y";
fn main() {
let mut v = C1;
println!("{v}");
v = C2;
println!("{v}");
}
Lehet próbálkozni a kijátszásával.