Nekem azaz érzésem kicsit naivan kezeli ezt. Alapvetően a szólásszabadságnak ott szokott lenni a korlátja, ami ember életeket veszélyeztet, vagy épp erőszakhoz vezethet. Innen nézve amikor egy világjárvány tör ki épp és benne van, hogy valami tömegpusztítást végez, akkor kicsit más a dolog, hogy most elvileg lehet e okos érveket csinálni arról, hogy kell e a karantén. Ez kicsit olyan, mint amikor süllyed a hajó, akkor kell valami aránylag jó szakértői irány és kövesse azt mindenki és aztán lesz ami lesz.
És ezt úgy írom, hogy simán lehet gáz amit a twitternél csináltak. És rohadt veszélyes is lehet, ha van egy ilyen szürő. Csak ezt nagyon egydimenziósnak tartom, így értékelve ki és az adott körülményektől eltekintve.
Szerintem az a kérdés, hogy vajon mi vezethet jó közállapotokhoz. És minek milyen ára, ellenkövetkezménye van. Szóval sokkal inkább valami jó egyensúlyok megtalálása lehet a reális.
Történelmi érdekesség elég pontatlanul, mert már nem emlékszek rendesen, de korábbi évszázadokban, amikor volt cenzúra ezt úgy csinálták, hogy pl nem volt mindegy, hogy valaki egy háromszáz oldalas könyvben fejt ki valamit, vagy egy rövid cikkben. Előbbiben lehetett vad dolgokról is gondolkodni, mert nem volt gyors robbanó hatása. És full felvilágosodás híve gondolkodók is érveltek amellett, hogy legyen elválasztva az ahogy egy magán ember, vagy egy tudós beszélhet, gondolkodhat, meg az, ahogy a munkakörében teszi valaki. szóvalhogy annak szabadság más legyen az ember különböző szerepeiben. stb. szóval hogy nem ilyen fekete fehér elvek mentén. És ezek ilyen királyságokban. Kicsit okosabb, nem közellátó elgondolásimódoknak tűnnek.
És pl innen nézve a twitter az egyik legolyanabb platform lehet, ahol leginkább óvatosnak kell lenni, mert rövid, gyorsanterjedő dolgok. (de az is lehet, hogy tök nem így van. csak valahogy komplexebben kéne ezt kezelni, okosabban)