Kb en is egyetertek. Linus mindosszesen annyit szeretne elerni, hogy a merge window alatt mindenki egyenletesen legyen terhelve. Most ugye az a trauma, hogy a window elejen mindenki malmozik: o azert mert nincs mit csinalni (nincs patch a queue-ban), a karbantartok meg basznak dolgozni. A vegen meg megy a nagy teperes, hogy mindent begyurmazzanak. Gondolom egy kollaborativ fejlesztest szeretne megvalositani, ahol az emberek nem csak a torveny betujet, hanem a szellemet is ertik es betartjak. Ertsd: a karbantarto (elvileg smart guy) felfogja, hogy a rendszer hatekony mukodtetesehez jo lenne, ha nem dugitanak be az egy szem embert, aki rauti a stemplit a patch-re. Minimalis empatia es intelligencia. Szerintem nem extra elvaras, csak be kellene latni, hogy mas is kuld patchet rajtunk kivul, es hogy ez ugy hatekony, ha nem az utolso pillanatra halasztjuk…
Persze egy fasza enterprise kornyezetben ezt a hatekonysagexpertek, produktownerek es projektadminisztratorok meg tudnak szerelni, hogy egy kozepesen idomitott csimpanzt is munkara lehessen fogni, es lenne egy olyan folyamat a vege, hogy bejojozik a szemed a szervezeti diagramtol. Azt viszont bizton merem allitani, hogy a sztori vege egy olyan projekt lenne, amiben dolgozni sem jo es nem is produktiv.
Es valo igaz, Linus kezeben keves eszkoz van, hogy terelje ezeket az ugyeket. Vagy gentle reminder (ezt latjuk fent), vagy a nuklearis opcio, es elkezdi kib*aszkodni az alrendszerek karbantartoit, akik keptelenek felfogni, hogy mas is van a vilagon rajtuk kivul. Eddig igazabol gentleman volt, megha idonkent a stilusa sarkos.