Semmilyen filozófiai csapda nincsen. Ha megnézzük a mozgási vagy nyugalmi indukciótörvényeket, akkor egyértelműen látható, hogy mindegyik ilyen kölcsönhatás feszültséget hoz létre. A jelenség zárt áramkör nélkül is létrejön, amikor semmilyen áram nem folyik(!).
Mozgási indukció:
Ui=B*l*v*sin alfa (Ui=indukált feszültség, B=Mágneses térerősség, l=aktív hossz, v=mozgatás sebessége, alfa=a mágneses tér és a mozgatás iránya közötti szög)
Nyugalmi indukció:
Ui=N*delta fi/ delta t (Ui=indukált feszültség, N=tekercs menetszáma, fi=mágneses fluxus, t=idő)
A mágneses indukció során nagyon leegyszerűsítve annyi történik, hogy az egyik helyen elektronhiány, a másik oldalon elektrontöbblet jön létre, ami villamos (erő)tér létrejöttéhez vezet. A töltések áramlása tehát a villamos (erő)tér következtében indul meg. A többit feljebb már leírtam.
Az áramgenerátorral kapcsolatban csak annyit fűzék hozzá, hogy az adott áram a terhelésen történő "áthajtásához" mindig tartozni fog egy feszültség is (U-I karakterisztika), ahogy a belinkelt blog diagramjain is látható (a görbék picit becsapósak, mert olyannak tűnnek, mintha vízszintesek lennének, de a valóságban nem azok).
A görbe adott (munka)pontja mindig ki fog jelölni az áramhoz tartozóan egy feszültségértéket (a munkapont helye a terheléstől függően változik a görbén). Ez a feszültség szükséges ahhoz, hogy az adott terhelésen-ellenálláson(impedancián) az adott nagyságú áram kialakuljon.
(A feszültség-áram-ellenállás(impedancia) hármas egy áramkörben nem választható el egymástól, az összefüggésüket Ohm törvény írja le, U=I*R. (U=feszültség, I=áram, R=ellenállás))