Ez teljességgel rendben van, itt azonban arról van szó, hogy az energiaáramlás irányát megfordítjuk (tehát az áram irányát fordítjuk meg), akkor a generátorok forrásfeszültsége különböző kell legyen.
Erre az esetre a Kirchhoff törvényeket felírva arra jutunk, hogy ilyenkor kiegyenlítő áramok indulnak meg a nagyobb feszültségű forrástól az alacsonyabb feszültségű forrás felé. Ilyenkor az alacsonyabb feszültségű forrás fogyasztóként fog viselkedni. Ez azért van, mert a két különböző feszültségű forrás feszültsége szeretne kiegyenlítődni, ahogy már fent szerepelt (egyensúlyi állapotra törekszik). Az egyensúlyi (azonos) feszültség pontja a két fogyasztó közötti vezetékszakaszon lesz, ott, ahonnan nézve az ellenállások egyforma értékűnek látszanak (feszültségosztó). A kiegyenlítő áram értékét a generátorok belső ellenállása, valamint az összekötő kábelezés ellenállása fogja korlátozni. Tehát: nem azonos forrásfeszültségű források(generátorok) párhuzamos kapcsolásakor kiegyenlítő áram fog megindulni. Erre kiváló példa egy lemerült akkumulátor töltése, ott ugyanúgy különböző feszültségű forrásokat kapcsolunk párhuzamosan és a kiegyenlítő áram az a tulajdonképpeni töltőáram lesz.
Egy fogyasztói elosztóhálózatban szintén létrejön a feszültségek egyensúlya, azonban az a táptranszformátor és a termelő inverter közötti vezetékszakaszon lesz valahol. A helye nem fix, ugyanis generátorok belső impedanciája (ellenállása) és a vezetékszakasz impedanciája (ellenállása) a terhelések térbeli elhelyezkedésétől és nagyságától, a meddő teljesítmény (fázistényező) mértékétől függő feszültségosztóként fog viselkedni, így változni fog.
Ez a termelő inverternél(eknél) lokális feszültségemelkedésként jelentkezik, hiszen minél nagyobb áramot (teljesítményt) szeretnénk az elosztóhálózatba betáplálni (a kiegyenlítőáram értéke) az adott impedancia mellett (ellenállás), annál nagyobb feszültségkülönbséget kell létrehozni a táphálózat és a termelő inverter között. Ha nagy a táphálózat eredő impedanciája (ellenállása), akkor a kívánt áram betáplálásához nagy feszültségkülönbség szükséges.
A szükséges feszültségkülönbség tehát a termelő inverter környezetében a hálózati feszültséget megemeli, ami nem emelhető akármeddig, hiszen a hálózatra csatlakozó fogyasztók nem viselnek el akármekkora feszültséget. Ez nálunk 230V+10%, ami 253 V. Sokan nem tudják, de a termelő inverter által okozott feszültségemelkedés mértéke is szabályozott, ennek a maximális értéke 3%. Tehát az inverter működés közben maximum 3%-al emelheti meg a csatlakozási pontján a hálózati feszültséget. Ez például 230 V esetén 6,9 V-os maximális feszültségemelkedést enged meg maximum.
A feszültségváltozást példán jól szemléltető diagram itt található: https://ars.els-cdn.com/content/image/1-s2.0-S1364032118308517-gr2_lrg.jpg
Sokan azonban azzal sincsenek tisztában, hogy a termelő inverterek is részt tudnak venni a hálózati feszültség szabályozásában, csökkentésében úgy, hogy a kiadott meddő teljesítmény értékét növelik (növekvő meddő, csökkenő feszültség). Nálunk ez még nincsen kötelezően előírva, így az inverterek a cos fi értékét 1-es értéken tartják (nincs meddő), de vannak országok, ahol elvárás, hogy a cos fi értéke 0,8 és 1 között dinamikusan változzon, amennyiben a pillanatnyi hálózati feszültség a határokat túllépné, így tartja a megengedett tartományban a feszültséget az inverter. Ez sajnos azzal jár, hogy egyes időszakokban csökkenni fog a hatásos termelés (teljesítmény), viszont a rendszer nem fog leállni. Részletesebben itt: https://www.researchgate.net/publication/259465030_Voltage_Control_in_D…