Teljesen irreleváns, mit gondolsz a gyermekvédelmi népszavazásról, ugyanis nem arról beszéltem, hogy közjogi értelemben érvényes-e, vagy sem, hanem arról, hogy az emberek jelentős többsége nem tart igényt a normáink megváltoztatására. Ez teljességgel független attól, hogy a közjogi értelemben vett érvényességnek hol van a határa. Hasonlóképpen lényegtelen, ha úgy gondolod, nem szólt gyermekvédelemről, mert ha a kérdéseket úgy értelmezed, akarnak-e több LMBTQ elfogadottságot az emberek a klasszikus normákkal szemben, akkor bizony így értelmezve is egy vaskos „nem” lett a válasz.
A gyermekvédelmi népszavazást pusztán olyan példaként hoztam, amelyben épp erről nyilvánított véleményt a nép. Hogy jön az ide a vitánkban, hogy szavazás eredménye kötelezi-e bármire is a parlamentet?
A társadalmi veszélyhelyzet mibenlétét írtam. A normák, hagyományok megszüntetése egyúttal megszünteti a nemzetállamot, átadja földünket, életterünket, természeti kincseinket idegeneknek harc nélkül, betagoz egy világuralmi rendszer alá, s felszámolja a szabadságunkat. Persze, ha valaki mindehhez úgy áll hozzá, hogy jó, de hol a probléma, hol a veszély, meg így is lehet élni, továbbá ez a jövő, akkor felesleges vitatkoznunk - amúgy is felesleges -, elég, ha elhiszed, hogy vannak emberek, akiknek ez nem jó. Még akkor is, ha nem fogadod el.
Nagyon sajnálom, hogy úgy érzed értékek vesznek ki a társadalomból, de ez még _nem_ vészhelyzet.
De, az. Hogy jött ki neked, hogy nem az? Elmerengtél rajta, s érezted, hogy 8e9 ember közül te vagy az a kiválasztott, aki ezt megmondja, tehát ha ide azt írod, hogy ez nem vészhelyzet, s a szóközök helyett alulvonalat írsz, akkor az máris úgy lesz?