Mindenki a saját szintjén nyomorog, alapvetően az emberek jelentős százalékában él a "sosejó" filozófia. Ha van akkor az a baj, ha nincs akkor pedig az.
Valakinek az fáj hogy nem tud felvágottat vagy épp teljes kiörlésű kenyeret venni, valakinek az hogy nem évente csak 2-3 évente tudja lecserélni szalonból a kocsiját.
Ez -szerintem- pártállástól független. Akárkit megállítasz az utcán és megkérdezed hogy neki most miért rossz akkor simán elkezd neked panaszkodni legyen a fenti példából a parizeres vagy az újautós kategória.
Én úgy látom hogy az alapvető probléma hogy mindenki hasonlítgatja magát valakihez. Social média mindenkit mérgez mert oda nyilván csak a vidám és jó sztorik kerülnek ki, senki nem fog dicsekedni a bánatával.
Egy jó példa: Volt barátnőmre írtam rá szülinapján hogy boldogat neki, kirakott képei alapján új autó, vidám család, második gyerek, konferenciákon előadás, kiadott könyv és hasonló büszkeségek. Nekem pont egy olyan pillanatot sikerült kifognom amikor a hölgyben már egy jelentősebb mennyiségű alkohol volt és szépen kitálalt nekem hogy a férje csalja, ő is félrement már, a gyerek beteges és verekedik az óvodában, az életét pedig teljesen kilátástalannak érzi.
Speciel nekem pont emiatt van úgy beállítva a pofakönyv hogy minden ember le van tiltva a falamról, kvázi RSS feednek használom az általam olvasott híroldalak követésére, illetve csoportokba szoktunk marhulni (játékos csoportok, autós csoport, helyi közösség csoportja, régi kollégák baráti köre csoport).
Egyszerűen el kell kerülni ezt az álszent képet amit mindenki tol magáról és egyből nem lesz olyan érzésed hogy mindenki más eszeveszett nagy király és te meg egy szardarab vagy.
ps: átolvasva kicsit offra sikerült, sorry