Az a baj, h. 2 nézőpont van. Az egyik az, amit te mondasz. A másik meg olyasmi, hogy van x könyvem, de abból nem kell y, mert ajándékba kaptam de nem érdekel, vagy régen kellett, de már nem érdekes, stb. Ugyan akkor vennék más könyveket, de akkor be kéne rakni még egy könyvespolcot, amitől zsűfoltabb lenne a lakás. Különben is, a franciaágy elfoglalja a fél szobát. Kidobálbnám a könyveket, de az anyós szerint érték és ha ki merem dobni, fejbever a sodrófával, mert biztosan jó lesz valamire.
Na így érthető a 2. álláspont?