RAM van elég minden gépemben, 16 giga, de elkezdtem debloatosítani a workflow-m, hogy visszavágjam a komplexitási fokot. Ugyanis minél nagyobb egy kód, minél több a függősége, annál nagyobb az esélye, hogy egy frissítéskor eltörik, vagy egy új disztró tárolójában nem lesz meg valami függőség, plusz minél több sor kód, annál nagyobb az esélye, hogy valami bug lesz, vagy sechole benne. Plusz a minimalista szoftverek nem csak hogy RAM-ot nem foglalnak, de már a felesleges sallang betöltésével a procinak se kell foglalkoznia. Nálam már valami 3 mp. körül van a bootidő, plusz UEFI képernyő. Azért, mert sok sallang nem fut, be sem kell töltenie a rendszernek, leállításkor nem kell kilőnie, stb..
Pl. konkrét példát is tudok mondani most a múltból. Jó ideig az imv nevű képnézőt használtam, ez egy elég minimalista, CLI képnéző. Alapvetően be is vállt, de vannak benne extra feature-ök, pl. wayland-támogatás, freeimage2 mint függőség. Egyszer csak egyik napon eltört Archon, frissült a szoftver, a freeimage2 nem frissült hozzá, crashelt. Persze, helyrehozták 2-3 nap alatt, de ez egy jó példa, hogy miért nem jók a függőségek. Átálltam a még kisebb sxiv-re, ennek még kevesebb a függősége, ez nem fog eltörni, és az imv-hez nagyon hasonló CLI képnéző, sokkal jobban konfigurálható, és még ilyen előnézeti képes módja is van, ami az imv-nek nincs.
Másik példa, hogy pl. az Alacritty terminál hogy elhízott verzióról verzióra. Megeszik 100+ megát egy terminálablak, igaz ennek nagy része shared lib, amit több terminál meg ugyanazon függőségeket használó program is tud használni, de akkor is bloat. Jó, van benne vi + blokk kijelölésmód, URL kezelés, GPU gyorsítás, ligatúrakezelés, stb., de ezek nekem nem kellenek. Helyette most simple terminal (st) megy, ez egy 9 KB-os bináris (strip után), függősége csak a szokásos xlib, mindössze 16 megát eszik, és épp úgy tud Unicode-ot, többféle fallback fontot kezelni, 24 bites truecolort, stb.. Egyedül a görgetést és egérkezelést kellett belepatchelnem. A vicc az, hogy érezhetően pattogósabban is indul, mint az Alacritty, pedig semmilyen GPU gyorsítás nincs benne. Ugyanez volt a bajom az xfce4, gnome terminálokkal is, hogy jónak jó, de bloat. A másik alternatíva, ami jó, az xterm, sokakat elriaszt, hogy alapból szarul néz ki, de be lehet konfigolni jól kinézőre, és támogat Unicode-ot, truecolort, sőt még sixel támgatás is van benne, amivel képeket tud megjeleníteni, és ugyan 9 KB helyett 900 KB, de memóriából mégis pár megával kevesebbet eszik.
A Pipewire-nek pont az a baja, hogy túl sokat tud. Beletrafáltál, max. sztereóban hallgatok zenét, semmi sokcsatornás surround, semmi Bluetooth, stb. bonyolítás nincs nálam, se Jack, se OBS, se sztreamelés, se latency érzékeny DAW feladat. Nekem bőven elég az OpenBSD alap hangrendszere, vagy elég lenne az OSS vagy ALSA is, már a Pulseaudio is overkill volt nekem.
Ugyanez a systemd-re. Nekem elég lenne a hagyományos POSIX shellscript alapú init. Mondom ezt annak ellenére, hogy a systemd-nek is van előnye, pl. az bootol a leggyorsabban az összes initrendszer között, mivel tud service-függőségeket kezelni, és a betöltődésüket hatékonyan párhuzamosítani. A systemd-boot is egy elég jó dolog, önmagában egy elég minimalista, de rugalmas megoldás, pehelysúlyú a GRUB-bal szemben. Összességében viszont mégis bloat ökoszisztéma. Ezt nem én mondom, hanem a gyakorlat. Pont most néztem a Miyo Linux nevű YouTube-csatornán egy videót, a faszi nagyon szolidan használható és jól kinéző Devuan + JWM setupot hozott össze, elsőre azt hittem, hogy KDE, olyan jól néz ki, és boot után idle-ben eszik neki 100-120 megát az egész rendszer. Nálam egy elvileg még minimalistább bspwm-mel vagy nowm-mel sem áll meg 275 MB alatt, mivel systemd+pipewire miatt eleve már a tty konzolon 200 megát eszik a rendszer, ami egy konzolos, CLI rendszertől nagyon sok foglalás.