Hát, nem vagyunk egy korosztály. ;)
Tudod, amikor még a UNIX embargós volt, akkor 2 emelettel alattam dolgoztak a VT32 fejlesztők. (Igaz, akkor még hardverel foglalkoztam.) Egy onnan kivált sráccal mentünk el egy céghez dolgozni és tőle kezdtem megtanulni a UNIX alapjait. Méghozzá SCO-t, ami akkor került forgalomba nálunk, amikor már nem volt embargós. Folytathatnám, de a "kereskedelmi UNIX" kifejezést csak néhány éve hallottam először.
Utána nem sokkal - egy másik cégnél - valódi, igazi, hamisítatlan IBM X terminálon dolgoztam. Én is konfiguráltam a bootp szervert hozzá AIX alatt. Nyilvánvalóan annyira tökhülye vagyok, hogy keverem a VNC-vel. Szerinted.
A vindózra úgy került az X, hogy egy certet kellett generálnom AIX-en futó X-es programmal. Oda meg nem rakukn X-et, mert se grafikus kártya, se grafikus alkalmazás, és a marha nagy méretű csomagokat utána le kell vakarni. Ezért a DISPLAY -> vindózon, mert ott a képernyő, meg az X szerver is. Azt egy szóval sem állítottam, hogy a MS Windows, mint olyan, megjelenik az X alatt. Csak annyit, hogy van egy szoftver - ha úgy tetszik kettő, amelyek X szerver és X kliens funkciókat látnak el. Ez biztos, mert külön ikon volt a két funkció indításához.
A VNC az adott valódi vagy virtuális gép (valódi vagy virtuális) grafikus csatolója által megjelenített képet másolja a hálózaton keresztül. Egy X-es ablak megjelenítéséhez kell egy window manager, amelyi kezeli az X terminált, de az ablak tartalmát egy-egy másik gépen futó program küldi. Ahonnan az ablak tartalma érkezik, ott nincs sem valódi, sem virtuális megjelenítés, hanem a kliens (X terminál) jeleníti meg a vm segítségével.
Tehát az X terminálhoz tartozik egy boot, vm, font szerver stb., majd indulás után jöhetnek az ablakokba a programok. A felsorolt elemek bármelyike jöhet akár külön-külön gépről és oprendszerről. Ezek a források nem szerverek. Pl. a demo az volt, hogy minden elem az AIX szerverről jött, de meg lehetett jeleníten az órát egy ablakban, amelyet egy VAX -> VMS -> ULTRIX Connection alatti óra program elindításával jelenített meg az AIX alatti vm az X terminálon.
"Milyen Windows fért rá egy floppy-ra?" - Semilyen, csak az user config. A többi a szerverről töltődött, olyan diskless client módon. Gondolom, Win 3.11 lehetett '92-ben. Részleteket nem tudok, mert én csak 8-10 év múlva ültem le Windows elé. Addig elég volt az AIX és a linux, de nem grafikus módban. A Windows csak utána jött, mert azon sok putty ablakot lehet nyitni!
Hasonló megoldást csinált az IBM is: Network Computer. Ez egy könyv méretű gép, ami AIX vagy akár linux szerverről töltődik. Monitor, egér, klaviatúra, villany és hálózat kell hozzá. Mindegyik megoldás előnye az, hogy drasztikusan megnő a menedzselhető gépek száma, hiszen minden a szerveren van. (Az utóbbi a 90-es évek közepe után.)
Biztosan csökevényes az értelmem, de most megjegyzem: A "remote desktop" videó nézésére, sőt vágására (de szigorúan laptopon), az rpi relé csattogtatásra, a mikrokontroller pedig szigorúan ledvillogtatásra való. Majd egyszer ehhez is hozzá fogok szokni, addig minden feladatra az arra legalkalmasabb eszközt fogom használni.