Nagyjából 10 éve jelent meg a Designing for the Digital Age, ha nagyon akarnád tudni, miről szól a UX az elmúlt 10 évben, akkor azt javaslom elolvasni.
Dióhéjban, a UX úgy zajlik (már a normális helyeken, nem Magyarországon. Magyarországon a terméktervezés nagyjából ebben a hangulatban zajlik: https://youtu.be/wHx9VoVPLNg) hogy
- behívunk embereket
- megkérjük őket, próbálják meg használni a terméket arra amire való (ha diótörő, diót törni, ha telefon, telefonálni)
- megnézzük, hogy boldogulnak
- javítunk ha nem igazán, és ismételjük
amíg ez ilyen egyetemi, meg a programozó cégnél a folyosóra kirohangálós, random programozókat ott elkapós műsor volt, addig alapvetően értelmes emberek tesztelték, akik a legtöbb problémán hamar túllendültek.
na aztán amikor pénz lett belőle, megcsinálták rendesen, és elkezdtek tényleg RANDOM embereket behívni
ebből az jött ki, hogy hülyéből arányaiban sokkal-sokkal több van. A marketingesek rájöttek, hogy ugyan az értelmes embereknek rendszerint több a pénzük, de gazdag hülyéből is akad jópár, meg alapvetően több ember = több biznic, és a fenti módszerrel megcsináltatták azokat a termékeket amit a hülyék is tudnak használni, FTFM - f.ck the f.ing manual.
A marketinget amúgy a Technology Acceptance Model vezérli, ami röviden azt jelenti, hogy emberek a tapasztalat szerint akkor vesznek meg egy terméket, ha:
- úgy gondolják, ezzel valamit nyernek
- úgy gondolják, ezt ők is tudják használni
- és a barátaiknál is fekszik.
ezért van sok, a reklámban könnyen használhatónak tűnő, mindenféle nyereséget ígérő cucc, amitől a figurát a videón körberajongják.
ez a UX és a marketing (fizetős, konzumer termékeknél) dióhéjban.