Összefoglalom: 89 után a közösségért kellett volna dolgozni a drága értelmiségnek, nem a saját, önös érdekeiért. Szerepet kellett volna vállalni a demokrácia aktív alakításában, nem csak saját zsebre dolgozni, vagy bérért alkalmazottnak lenni valami állami intézményben, mint egy futószalag melletti munkás a gyárban. Az elején kellett volna megnyomni, hogy később könnyebb legyen. Orbán jól ismerte fel, hogy az értelmiség 80 előtt született tagjainak egy jó része lassú észjárású, kockázatvállalás-kerülő vagy önző, és ismeri ugyan a demokrácia fogalmát, de nem érti a lényegét, nem látja benne önmaga aktív szerepét, vagy ha látja, kerüli.
A cikk írója és te is tévedsz abban, hogy a magyar emberek gyámkodásra vágynak. Nem gyámkodásra lett volna és van szükségük, hanem útmutatásra. 89 után lényegében az egész társadalom azt másolta, amit a politikai elittől és az értelmiségtől látott.
Szomorú, hogy a megkopott 150 körüli IQ-ddal itt vered a faszt, ahelyett, hogy valamiféle építő jellegű dolgot csinálnál. Nem mindenkinek adatott meg a sok ész :), a jó család (avagy bármiféle értékes, építő gyermekkori közösség), sikeres élet és hasonlók. Önző módon vissza lehet élni ezekkel a "szerencsékkel", de azért az ilyen ember ne legyen meglepődve, amikor az egyszerű emberek Orbán mellé őt is felhúzzák a lámpavasra. :D