Arról az esetről beszélek, amikor egy munkahelyen a főnök megsimogatja az alkalmazott nő fenekét, vagy tesz olyan megjegyzést, ami a finom humoron túlmutat, közönséges - finom élcelődés szerintem belefér még -, na ekkor kell a nőnek határozottan megfogni a pasi kezét, s elmondani, hogy ez egy utolsó ezirányú mozdulat volt a részéről, a következő alkalomnak már lesznek törvényes következményei. Vagy csak mondania kell, hogy az a helyzet, drága főnök úr, hogy nem vagy az esetem, szeretném, ha nem próbálkoznál, nem esik jól.
Az nincs rendben, hogy tűri a nő - vagy azért, mert legyezgeti a hiúságát, vagy azért, mert gyáva -, majd évek elteltével eszébe jut, hogy őt zaklatták. Ha ott azonnal nincs visszacsatolás, a férfi joggal hiheti, hogy minden rendben, nem érzékeli, hogy rossz úton jár, s éppen ezért évek múltán kellemetlen meglepetés, ha vegzálják, felelősségre vonják olyan miatt, amit ő nem gondolt rossznak, s senki nem is jelezte felé, hogy ez nincs rendben.
Érteni kellene végre, hogy azt, hogy mi a jó és mi a rossz, nem a liberálisok mondják meg, amikor épp nyeregben érzik magukat, mert kedvező a politikai széljárás, pláne nem utólag, hanem ki-ki maga a saját értékrendjéhez, világlátásához, személyiségéhez mérten. Ezért kell a nőnek elmondania, hogy valami kellemetlen számára, vagy biztatni a férfit, hogy gyere már, te mamlasz, mire vársz. Jegyzem meg, egy igen kedves hölgy ismerősöm úgy fogalmazott egyszer, hogy a magyar férfiak gyávák. Ez is következménye a liberális diktatúrának, nevezetesen az, hogy minden ismerkedési, közeledési kísérletet bűncselekménynek, zaklatásnak próbálnak beállítani. Ez néhány hangos aszexuális feministának talán lehet jó, de a többségnek, férfinak és nőnek egyáltalán nem jó, hogy a férfiak nem mernek ismerkedni, meg persze a nők sem.
Akit bedrogoznak, megerőszakolnak, az hogyan tudott volna bármit mondani? Az egy bűncselekmény, de azért te idehozod, csak fogalmam sincs, minek.