( Bdede | 2021. 11. 26., p – 09:19 )

Szerintem:

1. Ez a probléma alapvetően pszichés probléma.

Az agy nem a valóságot érzékeli. Olyan mintha videóznál egy zebrát a képernyőn meg zsiráf látszik. Vagy szenzor, vagy jeltovábbítás, vagy jelfeldolgozási hiba. Ha azzal játszunk, hogy különböző állatokat teszünk egymás után a kamera elé, hogy a képernyőn végre zebrát lássunk, a problémát nem oldjuk meg csak elfedjük. 

2. A gond nagyon hasonló azzal amit úgy hívnak anorexia. Az egyén másnak látja magát mint ami, s mivel ebben az esetben (anorexia) saját maga is megtudja változtatni a valóságot (nem eszik, így folyamatosan fogy), ezt meg is teszi. A végeredményt ismerjük.

Sajnos az pszichés problémák (parasztosan az agy megzakkanása) -ismét szerintem- az egyik legsúlyosabb betegség az embernél. Inkább amputáltatnám le mindkét lábam, mint egy agyi defekt.

Ráadásul, valószínűleg a probléma bonyolultsága miatt, a gyógyítás a kuruzslás szintjén van.(lásd csak az utóbbi 100év pszichiátriai "gyógymódjait".)

Néha az az érzésem, hogy egy jobb bennszülött törzs varázslója jobb eredményeket tud elérni.

3. Nagyon rá vagytok cuppanva az öngyilkosságokra. De feltenném a kérdést, A valóság megváltoztatása utáni öngyilkosságokról vannak adatok? Nem lehet, hogy az nagyobb számú, mint amit a változtatás hiánya miatti szenvedés okoz? Mert még egyszer: a változtatással nincs megoldva a probléma.

Vissza térve az anorexiára, azt tudjuk , hogy annak sikeres túléléséhez, nagyon szükséges, hogy  a beteg  érezze, hogy nincs egyedül, a körülötte élők úgy szeretik ahogy van. (lásd bolond hozzászólásai)